Melyik a jobb? Szingliként önmagadat adni, vagy megváltozni egy kapcsolat reményében?

Honnan tudod, hogy ha változol egy kapcsolatban az nem az előnyödre fog változni? Miért baj, ha tágítod az érdeklődési körödet? Miért baj, ha pl. a párod párkapcsolatban felhívja arra a figyelmedet, hogy ne csak sportos cuccokat hordjál, hanem egy kicsit elegánsabbat is, mert nagyon jól áll, pl. ing és egy egyszerű farmernadrág.

Mi van, ha a párod rávezet, hogy a szokásaid rabja vagy, amiből jó lenne kilépni, kilépni a komfortzónádból és új dolgok felé nyitni?

Egy párkapcsolatot nem kéne ennyire negatívan beállítani.

"Egyetlen állandó a változás maga." Hérakleitosz

Életfilozófiai és világlátási alapkérdést érintettél. Gratulálok, szerintem nem volt tudatos:)

Nem a szingéliség a lényeg, hanem a változás. Olyan nincs hogy a dolgok nem változnak. MA ilyen vagy, holnap olyan, folyamatosan változol, rövid és hosszú távon is. Nagyon jó példa ez a kérdés, ami egyértelműen a változásról szól, mert felmerült benned, hogy változnod kéne esetleg. Ne félj attól hogy változtass, akár csak azért mert épp olyan kedved van. MEglátod sok érdekes fog veled történni.

Nincs baj a változással, mindaddig míg így is képesek vagyunk önmagunk maradni. De mindig ott a veszély, hogy ha megváltozunk, akkor a párunk elveszíti ezzel azt a személyt, akibe anno beleszeretett.

Ez egy nagyon összetett és helyzet specifikus történet, és nincs helyes válasz, ami minden helyzetre igaz lenne.

Alap esetben én csak akkor változnék, ha az a változás nekem is szimpatikus gondolat. Csak azért, hogy ezzel boldoggá tegyem a másik felet, de nekem nem okoz örömet, biztosan nem változatnék semmin. És ezt jó előre le is szögezném.

Első. Nyilván. Milyen kapcsolat az, ahol korlátozva van a személyiséged? Mégis? Beteges lenne... Hülye, aki belemegy ilyenbe.

A másik meg, hogy ez a kérdés úgy van beállítva, mintha a szingliség az rossz lenne. Mintha párkapcsolat nélkül kevesebb lenne az ember. Pedig ez nincs így. Akárhogyan lehet teljes életet élni. A lényeg az, hogy önmagad tudj lenni. Akinek meg nem tetszik, hogy önmagad vagy, az nem érdemel meg téged.

Azért változás és változás közt is van különbség.

Nem mindegy, hogy a párod azt akarja, hogy olvass minden áron pedig te nem szeretsz és a végén könyvmoly lesz belőled,( esetleg amíg nem ismered disco zenét hallgatsz, utána meg kemény rapper leszel), vagy sikerül mellette lányból nővé válni. Ami pl. azzal jár, hogy nem nevetgélsz mindenféle pasik társaságában (mert senki nem szereti azt hallani, hogy a csajod egy rib...), megtanulsz társaságban viselkedni, hogy egyszer normális, értékes gyermeket/embert nevelj a társadalom számára.

Egy kapcsolat a kompromisszumokról szól, ami változást eredményez.

Szóval nem minden változás rossz. Van, ami szükségszerű és elengedhetetlen. Ahhoz persze, hogy ezt felismerje valaki, a megfelelő társra van szükség.

Most lehet,hogy megtöröm a megszokott válaszokat,szavakat,de az ember ne változzon! Hagyjuk már ezt a "Változás fogalmat,/kifejezést..amikor meghallom,vagy látom ideges leszek tőle!

Változni az ember csak és kifejezetten rossz irányba tud! De ezt az adott illető úgy fogja fel,hogy ez neki jó,mert egyszer él..már nem akar alkalmazkodni semmihez,senkihez! Tehát megváltozott! Szerintem mondhatom ezt,hogy a mi(többség)és az én szemszögemből nézve ez a változás negatív és nem tetszik,mert soha nem szerettem az önző hedonistákat akik csak a saját élvezetükkel foglalkoznak és mindenféle dogmát már tagadnak!

A másik dolog.. én páldául soha nem változtam. 34 éves vagyok,de amit pl 12 évesen gondoltam az emberekről és az életről.. azt most is így gondolom. Ezért sem értem azt,hogy ennyi ember változik. Az már nagyon nagy baj!

A pozitv változás nagyon,de nagyon elenyésző. És nem is biztos,hogy tartós!