Normális, hogy nekem nincsenek olyan céljaim az életben, amelyek jellemzőek az emberek 95%-ra?

"saját lakásba vállalnak szigorúan egy gyereket (részben az önámítós boldogság mantrázása céljából ill, hogy a kismama naponta posztolgathassa miként nyerte vissza a formáját és milyen szép az új csöppség)"

Hogy te mekkora egy tuskó p.cs vagy!

Ne a jövővel foglalkozz, ne picsogj, hanem építsd az életed, fejlődj és tanulj, ha valamit el akarsz érni. A jelenben élj, tegyél meg mindent azért, hogy a lehető legjobban alakuljon. NE MÁSOK ÉLETÉVEL FOGLALKOZZ!

Kérdésre a válasz: Kinek mi a normális? Van, aki nem akar gyereket, ő is ugyanolyan normális.

Nekem például teljesen más céljaim vannak az életben, mint az általad felvázolt általános életút (a családalapítás és letelepedés teljesen kimarad belőle) és semmivel sem érzem magam kevesebbnek emiatt másoknál. A nullánál is mélyebbről indultam és mégis jól haladok az életemben.

Szedd össze magad, hagyd abba az önsajnáltatást, tanulj önismeretet, találd ki, hogy TE mit akarsz elérni az életben mint egyén aztán emeld fel a segged és tegyél érte. Fiatal vagy még, 30 évesen se leszel öreg, nem kell magad elásnod, de ha továbbra is csak poshadsz a langyos szarban akkor soha nem fog semmi se változni.

Hát elég fura elképzelésed van a "normális" emberek életviteléről. Elég sok embert ismerek aki normális és már az első lépésedig se jutott el mert mást akart csinálni ami nem feltétlenül fizet szuper jól, de élvezi.

A motivációs problémádon meg lehetne segíteni ha kipróbálnál valami melót. Segédmunkás, gyári munkás, stb. A motiváció nem csak arról szólhat, hogy valami irdatlan király célt elérj hanem arról is, hogy elkerülj valamit. Csinálj valamit, akármit. Igazuk van az előttem szólóknak, ne másokkal foglalkozz hanem magaddal, mert ameddig a mamahotel kényelmét élvezed és otthon sajnáltatod magad addig semmi nem fog változni.