Szerintetek mi az alapvető különbség a gyerekek és a felnőttek boldogságkeresése között?

Boldognak lenni ma már fogalom, ha kicsi, ha nagy! A boldogságot nem az örömök és javak halmaza adja, hanem a lélek szabadsága! Mikor nem vagy elkötelezve senkinek és semminek. Minden ember boldognak születik, csak neveltetése teszi azzá akivé válik.

A boldog embert a társadalom kiveti magából! Épp azért, mert nincs elkötelezve.

A társadalom alaptörvénye, hogy mindenkit függővé kell tenni. Nincs különbség gyermek és felnőtt között, csak ember és ember között!

A gyerekek ugyanúgy felvágnak a cuccaikkal. Mondjuk az nyilván nem az ő eredményeikről, hanem csak a szüleik tehetősségéről számol be, de a gyerekek ugyanúgy átlátják az ilyen szociális játszmákat már elég hamar, és kinézik a csóró gyereket/feminin fiút/autistagyanús lányt stb.

Ha meg ennél is fiatalabb korról beszélsz, akkor ott még gyakorlatilag a tudatosságnak semmilyen szintjén sem állnak, ízlésük is alig, és egy fa körül kergetőzés a szórakozás netovábbja számukra. Míg felnőtt korban nem fogsz fák körül kergetőzni, és ez így normális, mert nem köt le. Két felnőtt embernek már teljesen más ízlésvilága, berögzült szokásai és értékrendszere van, nem is beszélve a felelősségről, amit maga iránt és esetleg a családja iránt vállal, míg a gyereknek semmi gondja. Nem azért gondtalan, mert jó a mentalitása, hanem mert konkrétan zéró a gondjainak a száma, mindent elintéznek neki, és csak a legbelső ingerekre (éhes, fáj a hasa, kakilni kell) kell figyelnie.

Szerintem rosszul gondolkodsz.

En nem azert veszek egy jobb autot, ruhat, vagy egy jobb laptopot, hogy a szomszedom irigykedjen :D ezt most hallom eloszor. ... meg sem fordult a fejemben, inkabb a feleem, hogy az a bizonyos szomszed ne jelentsen az adohivatalnal Xd

Ne mond hogy egy szep autoban valo kozlekedes nem vidit fel, vagy egy uj csinos ruha (ami altalaban draga) nem dob fel..

DE !! felnottkent erettebbek vagyunk, kevesbbe okozza azt a bizonyos boldogsagerzetet egy uj ruha, mint mondjuk egy elmeny, egy kielegito tarskapcsolat, egy barat akivel egy jot beszelsz.... egy kellemes utazas stb.

Plusz felnottkent sok problemaval kell szembeneznunk, amiket gyerekkent nem tapasztalatunk, tehat nem arnyekol be semmi pozitivumot pl. csalodasok sorozata, anyagi nehezseg, mindennapi betevo megkeresese, egeszseg, csaladod egeszsege stb. stb.

Érdekes olvasni a nézőpontodat. Én úgy látom, hogy a gyerek azért játszik mert boldog, nem azért, hogy boldog legyen. Tehát belülről irányul kifelé a megnyilvánulás. Aztán egy idő után annyira természetesnek fog tűnni, ez a kifelé irányulás, hogy elhisszük ennek az ellenkezőjét, vagyis azt, hogy a boldogság forrása az kívül van és befelé hat. Ilyenkor kezdődik a szélmalomharc, egy kitűzött cél, amit el kell érnünk, hogy boldogok legyünk és a sokadik megvalósított cél után sem esik le, hogy nem lettünk boldogabbak, csak fellélegeztünk amikor végre elértük. Ugye ez van a zenében is, folyamatos mozgás, feszültségkeltés, majd feloldás és kezdődik elölről.

Nem tudom hány éves vagy, de rengeteg naplementét megéltél már, ebből mennyit néztél végig? Nem ott keressük a boldogságot ahol jelen van, hanem ott ahol feltételezzük, hogy van.

Kedves Kérdező!

Azt hiszem egészen helyesen gondolkodol...

Ugyanis azt írod, ha teljesítesz egy célt, amit kitűztél magadnak. Így is van. Tehát ebből mi következik? Hát a saját boldogságod igazából csak rajtad múlik. Azon, hogy ami célt kitűztél, azt teljesítetted. Hát ez valóban, ami a boldogság tudat alapja. És ennek lehet örülni.

Ez a valóság. Amiből az is következik, hogy a boldogságot sosem a külső körülmények... ház garázzsal, autó, nyaraló, feleség, szerető, iPhone, stb... okozza. Hanem a TUDAT, hogy ...EZT is megcsináltam! Ezen is túl vagyok! EZ is sikerült!

Úgy tűnik, jó úton haladsz.

"...Nincs különbség gyermek és felnőtt között,..." - Dehogy nincs. Ég és Föld a különbség. A kisgyerek százszor elbukik, térdre rogy, mire magtanul felállni... és mindenki feláll előbb-utóbb! Addig csinálja, addig próbálkozik, míg nem végül sikerül. És mindenki ujjong, körbepuszilják a picit...

A nem-felnőtt felnőtt az mit csinál? Elég csak egyszer elbuknia... és lehangolódik, összetörik, magába zuhan, pszichiátria... hogy nem sikerült ELSŐRE, vagy harmadikra sem! Mert azt hiszi, hogy a felnőttséggel az is együtt jár, hogy ha bármibe belekezd, annak elsőre és hibátlanul teljesülnie kell! (Ezt sulykolták az iskolákban is!) De ez még a párválasztásra nézve is igaz. Ha nem jön össze elsőre a csók, vagy hasonló... hát akkor vagy én, vagy Ő a szar-alak... de mindenképpen valaki valamit elcseszett... valakinek HIBÁSNAK kell lennie. Ugye? Az eszébe sem jut, hogy talán még pályakezdő és gyakorlatlan... igazában egy tanonc e téren is.

Nem attól felnőtt egy ember, hogy drága cuccai vannak, hogy sosem hibázik, mert az milyen ciki mán...

Hanem attól felnőtt, hogy képes felelősséget vállalni minden tettéért, cselekedetéért... illetve annak hiányáért is. Amikor ugye kellett volna éppen cselekednie, de NEM tette! És ebbe még az emberi elme (agy) gondolkodása is benne van, hiszen a gondolkodás is cselekvés, egyben teremtés is. Hja.

A legtöbb boldogtalanság tudatának érzését az a rögeszmés gondolat okozza, hogy

- Nem tudtam... de TUDNOM kellett volna! - vagy...

- Nem sikerült, de sikerülnie kellett volna! -

Nos, ebből következik... a boldogság tudat az az előbbinek épp az inverze:

- Nem tudtam, mert nem voltam eléggé felkészült... na bummm! Fejlesztenem kell magam! Pont. -

A titka:

1.)Sose emeljük túl magasra a lécet(!), hanem elégedjünk meg kis lépésekkel... apránként, a saját teherbírásunkhoz és képességükhöz igazodva.

2.)Sose Máshoz mérjük önmagunkat! Hanem saját magunkhoz! Az 1 nappal, -héttel, -hónappal, -évvel korábbi önmagunkhoz. (ami, ugye szigorúan magánügy)

Ennek viszont 1 feltétele vagyon: - Ismernünk kell pontosan jelenlegi képességeink határát. És ahol, amiben egyébként jók vagyunk... na ott és azt érdemes fejleszteni! ÖNISMERET!!! Amivel a mai felnőttek, de fiatalok, diákok is igencsak hadilábon állnak.

És akkor, ha jól csináljuk... a visszajelzések többségében pozitívak, akkor meg lesz felnőttként is a boldogság tudatunk, amely mint korábban említettem, belülről, a sikerélményből fakad.

Maga a boldogság, az egy tudatállapot, amely sok-sok apró örömet eredményező élmények megtapasztalásából fakad.

Az ERŐ legyen Veled!