Milyen érzés szegénynek lenni?

Dettó én is.

Hát extra sz_r voltam szegény egyetemistaként.

Majdnem kinyírtam magam annyira elegem volt mindenből.

Olcsó sz_rokat kellett vennem,nem tudtam normálisan csajozni sem,nem volt zsém ruhákra,edzésre se úgy,hogy marhasteak csirkemellel

Barátnőm, aki sajnos hallás sérült, alkoholista apjával él, anyja 2 éve meghalt, az apja nem vesz kaját, inkább a piára költi a pénzét.

Amit a barátnőm keres, abbóla pénzből éppenhogy kijárja a rezsit és a gyógyszereket.

Azon vagyok éppen, hogy elhozzam onnan mert már 9 napja nem evett semmit jóformán, nagyon sajnálom.

Amiket leírt, ökölbe szorult a kezem, amikor megtudtam, milyen apja van, mit művel.

Lemaradt:

Tehát kocsim se volt utazhattam állandóan a büdös ,,norvégokkal" meg a csövesekkel, bulizni max műanyagpoharas pacsmag gusztustalan piât ihattam volna meg tornacipős farmer pólós tarisznyás csajt talán felszedhettem volna.

Soha többet, hogy bírják ezt az emberek nem tudom.

Egész gyerekkoromban szegény volt a családom, nem volt pénzünk semmi extrára, szóval kb. mindig csak csorgathattam a nyálamat más gyerekek játékaira. Ételre sem volt elég pénz, sokszor hónap végén már kb. csak vajas kenyeret tudtam enni, mert nem volt más. Ruhákra sem volt pénz, kénytelen voltam másoktól kapott használt ruhákat hordani, mert nem volt más.

Autónk sem volt soha, bár ez a mai napig nem változott, pedig már jól keresek.

Szóval összességében nagyon rossz szegénynek lenni.

Dettó mint a 7-es... nagyon csövi életünk volt..sokat nélkülöztünk. Mindig ki volt számolva mibôl mennyit lehet enni, hó végén már csak kenyér volt. viszont nagyon tisztességesek voltak a szüleim!

Sajnos már elveszítettem ôket, már nem láthatják milyen szép életem lett. Nagy ház, kocsi, anyagi jóllét, csodás házasságom...mindenem meg van, ami akkor hiányzott.