Érthető hogy azért nem szeretek élni mert igazságtalannak tartom az életet?

Én is így érzek,de ettől nem lesz jobb semmi.

Két lehetőség van:

1)Megpróbálsz kihozni mindent abból,amid van,nem törődve azzal,hogy milyen a világ.

2)Feladod,és véget vetsz az életednek.

A második verziónál felmerül a kérdés,hogy megéri-e elpazarolni mindazt az energiát,amit eddig az életedre áldoztál,és amit mások áldoztak rád.

Ha te valóban átélted a halálközeli élményt, akkor tudod, hogy dolgod van, amiért élned kell. Isetn nem kegyeskedik megengedni, hogy élj, hanem jól hátsón billent, hogy menj vissza szépen a dolgodra - és ez parancs. Olyan parancs, ami ellen nincs apelláta.

Az Élet nem igazságtalan, még ha sokszor annak is látszik, az Élet maga a Tanulás. Azért jöttünk a Földre, hogy tanuljunk, nem azért, hogy végignyaraljunk 80 évet.

Te valószínűleg nem élni nem szeretsz, hanem félsz az élettől vagy nagyon sokat szenvedtél, csalódtál és kicsit keserű lettél. Másokat hibáztatsz vagy irigyelsz felszínes semmiségekért, ahelyett, hogy elgondolkodnál azon, hogy miért is kell élned?

Akinek jobb a testalkata, az csak genetikailag nyer vele, időlegesen. Úgymond egészségesebb utódokra van esélye (de még ez sem biztos). De a boldogság záloga nem a szépség, a szép csontozat, a üres babaarc vagy a szépfiú testalkat. És olyan gyorsan elvész, ha elvész.

Ha eladod a lelked pénzét, mert irigyelsz perc-emebereket, tisztességtelen, tolvaj stb. "menőket", akkor megint csak rövid távon látod a dolgokat. A média soha nem szokott - vagy elég későn - beszámolni bukott vezetőkről, lesittelt zsarnokokról, szép csendben öngyilkosságot elkövetett valahai nagyszerű bankvezekről, tőzsdeügynökökről, menő popsztárokról stb.

Volt egy nagyon-nagyon kedves ember az életemben, akitől annyit tanultam, amennyit szinte soha, egyetlen élőtől sem. Ő mondta mindig: "Isten lassú, de nem felejt". Gondolj erre. Majd meglátod, hogy ez nagyon igaz.

A magad életére koncentrálj és ne olyan emberekkel mérd magad össze, ne olyan emberek mércéje szerint élj, akik emberként nagyon-nagyon kicsik, csak azt hiszik, hogy ha felfújják magukat vagy őket a fizetett média, a haverok, a baráti kör, akkor valóban nagyok is lesznek.

Amikor nagyon keserű vagyok, mert igazságtalannak tartom az életet, előveszem az igazi kincseket, a nagyjainkat, a költőket, az írókat, a festőket, a klasszikus darabokat, filmeket. A Művészeket és a Művészetet, a Szépséget, a Tudást és és minden olyan kincset a Földön, amit soha nem lehet pénzen venni. Ne aggódj, a dolgok nem olyan feketék, mint amilyennek látszanak, mint amilyennek az ember látja, ha már nagyon kereserű, mert sok fájdalom, szenvedés, igazságtalanség vagy csalódás éri.

Gondolj arra, milyen szegény lenne a világ nélküled. Minden ember érték, Te is.

#6:

nem játszik ilyenekkel, mert lehet benne csalni, meg vannak bugok

Igazad van, az élet igazságtalan, de azért nem olyan vészes a dolog. Túl sötéten látod a dolgokat. Az élet az küzdés, nem csak nekünk embereknek, hanem az állatoknak is. Az állatvilágban sincs igazságosság.

A kérdésedre válaszolva, valahol érthető, ha ezért nem szeretsz élni. De ha minden igazságosan történne, az túl könnyű élet lenne.

Màsokat ez pont felszabadit

Igazsagtalan az elet ergo tökmindegy mit csinalsz nincsenek szabalyok.

Nem kell becsületesen meggazdagodni, nem kell szemet emberekkel is udvariaskodni meg mindenkinek megbocsatani, azt csinalsz amit akarsz.

Mint egy tarsasjatek szabalyok nelkül. Egyest dobsz de lephetsz 6 pt amikor elfordulnak.

Igazabol ezt nem negativan elik meg akik 6 ot léptek.

Nem érthető, és ez a nagy igazságérzet egy kamu duma, csak önigazolási kísérlet. Hogy ne keljen rendet raknod a fejedben.

Tisztességes ember vagyok, és egy átlag svájcihoz képest nyomorgok, de egy átlag kínaihoz képest meg dúskálok minden földi jóban. Akkor most nyomorgok és de szar nekem, vagy dőzsölök és milyen jó nekem? Az élet igazságtalanságainak 90%-a ugyanilyen, nézőpont kérdése helyzet. Semmit sem ér a genetika, ha közben a tv elött sütizik. Annak lesz könyebb dolga párkeresésben aki tesz érte. Aki sportos az tényleg sportol is, vagy fogyókúrázik, aki meg nem így néz ki arról sem a gének tehetnek. Amíg sportoltam 80 kg voltam és jól néztem ki, amióta zabálok és nem sportolok hát nem úgy nézek ki mint régen, de nem is csinálok úgy mintha a génjeimen múlna.