Mi lehet a problémám?

Rögtön azzal kezdeném a mondanivalómat hogy hosszú kérdés lesz , és köszönöm annak aki már csak elolvassa , de mégjobban aki tudna hasznos információt adni :). Nos , egy 21 éves srác vagyok , van egy olyan "betegségem„ amiről nem tehetek , nem befolyásolja a normális életet , csak egy viszonylag nagy részét ... Ez a dolog , úgyérzem pecsétet nyomott az egész életemre ... Kiskoromban már az ovódában megtapasztaltam milyen is lesz később ... Többi gyerek kiközösített , én egyedül hintáztam , nem érdekelt soha senkit mi van velem . Egyszer felidegesített egy gyerek , én pedig egy ilyen kis lapáttal fejbe vágtam vele , és ő sírt . Nekem ez tetszett nagyon . Aztán kisiskolásként teljesen magamba zárkóztam , és senkit sem érdekelt mi a bajom , úgyhívtak hogy nyomorult ... Nagyon rossz volt. Tulajdonképpen az egész általános iskola ebből állt ki , piszkálódtak , de ami a legrosszabb volt hogy tudomást sem vettek rólam hogy létezek ... Szüleim közül már csak anyám él , de őt sem érdeklem túlzottan , mindig én érdeklődök felőle. Középiskolás éveim , hát találtam egy barátot akiről azt hittem hogy barát ... Átvert nagyon csúnyán , és akkor éreztem magam úgy mint aki teljesen haszontalan és egy nyomorult . Nagyon frusztrált voltam . Tetszett egy lány , 15 éves volt , én megmondtam neki hogy tetszik , majd azt mondta fúj. Nemsokra rá már az egész iskola tudta , és rajtam nevettek . Emlékszem hazamentem , és mikor tükörbe néztem akkor széttörtem azt . Ekkor kezdtem azt érezni hogy valami nincs rendben , olyan szokásaim lettek ami korábban úgymond megijesztett ... Pl : volt hogy rosszkedvem volt és kimentem éjjel a temetőbe , ott ültem reggelig és gondolkodtam hogy tehetem szebbé az életemet ... Ezek a szokások egyre durvábbak lettek , nem tudtam aludni , mert folyton csak agyaltam . Észrevettem magamon az agresszió jeleit , mikor valaki csak köszönt és ökölbe szorúlt a kezem és a gyomrom is . Az agressziómat sosem adtam ki ... Később pedig csak romlott a helyzet , öngyilkossági vágyam van, nagyon erősen , és a mai napig az van . Olyan dolgokon is agyalok amiken talán mások sosem , teljesen értelmetlen hülyeségeken ... Mai napig sokszor van olyan hogy megijedek saját magamtól és úgy érzem mint ha ez nem is én lennék , olyan mint ha teljesen kívülről látnám magam és nagyon félek . Máskor viszont nagyon jó kedvem van , mosolygok a világra , de elég egy apró gondolat és teljesn átfordulok , ujra előjön az igazi énem , és a gondolataim amik tetszenek . Most már 21 évesen megfordult a fejemben hogy keresek egy pszichológust , aki tudna nekem segíteni , de félek hogy nem tudnék beszélni a gondolataimról ... Tudom sokaknak úgy jön le hogy tipikus önsajnáltatás , lehet hogy az is , de már teljesen reményvesztett vagyok , a szexualis dolgok már nem érdekelnek , és nem tetszik ez az élet ... Köszönöm neked aki elolvasta , és tud hasznosat mondani .