Érzett már úgy valaki, hogy nem boldog, de annyira otthon érzi magát a szomorúságban, hogy nem akar belőle szabadulni?

Nagyon sok csalódás ért már életem során és csak 23 vagyok. Minden ilyen nagyobb veszteség után elvonultam, hogy átgondoljam az akkor búskomor pillanataimat. Nem mutatom a külvilág felé de magamban lerendezem.

Mindenkinek a saját magán ügye, hogy meddig tartja magát az állapotban de nekek mindíg eljött az a pont, hogy rájöttem egyszer úgy is meghalok, akkor kihajtom magamól amit csak tudok és nem viszonyítgatom magam másokhoz.

Szerintem azért történik mindenkivel ilyen, hogy jelezze az élet több erőt kell magadba fektetned ha majd eljön az utolsó napod akkkor az élet e volt odáig vagy már régen meghaltál..