Mit tehetnék? Olyan törékeny vagyok.

Enyhe, vagy maximum középsúlyos, még egészen kezelhető mentális zavarokkal küszködök (orvosi diagnózis támasztja alá), viszont annál erősebb magányosság érzéssel és szeretethiánnyal is; ha valakivel elkezdek jóban lenni, borzasztóan rettegek attól, hogy valamivel elüldözöm, minden jelentéktelen """negatív""" reakciójába képes vagyok belelátni, hogy most végleg elvágtam nála magam, biztosan nem lesz kíváncsi rám többé (még sosem volt igazam). A velem akár kicsit is kedves srácokba nagyon könnyedén belezúgok, vagy legalábbis az idealizált képbe, ami a fejemben kialakul róluk, állandóan ölelgetném meg puszilgatnám az aktuálisat legszívesebben, amit persze ügyesen eltitkolok, nem hiányzik, hogy kiborítsam őket. Pszichoterápiák nem gyakoroltak rám tartós, hosszú távú hatást, maximum kibeszélnem magamból a vívódásaimat esett jól adott esetben. Tényleg nem tudom, mi legyen velem, tanácstalan vagyok. Talán nem is ebbe a kategóriába lenne való a kérdés.