Miért vagyok ilyen? Lehet ez ellen tenni valamit?

29 éves férfi vagyok. Középszerű életem van, igazság szerint mindenem megvan amire szükségem van, mégis elégedetlen vagyok. Főként azért mert nem tudom miért, de sosem találom a helyem és örömöm semmiben. Túl gyorsan változik a véleményem. Mondok egy példát. Szakmám van, érettségi nélkül. Elhatároztam hogy megcsinálom estin. Egész nyáron ez járt a fejemben. Eljött a beiratkozás ideje, nem mentem el. Mert megváltozott a véleményem. Először azt gondoltam hogy még kell csinalni, manapság alap dolog stbstb. Aztán meg hogy hülyeség az egész. Ha elkezdtem volna, 2 hét után abbahagytam volna. Eljártam kondizni, mert kell a mozgás, jobban is nézek ki tőle stb. 1 hónapig csináltam. Tetszik a spanyol nyelv. Elhatároztam hogy márpedig meg fogom tanulni.Elmentem, könyvet vettem, szótárt vettem stb. 2x ha azóta belenéztem.. Nincs semmi amit végigcsinálnék. De tényleg semmi. Eszembe jut egy új dolog hogy na ezt fogom csinálni, ez tetszik és saját magamra legyintek hogy na ebből se lesz semmi. Emlékszem még gyerekként jártam atlétikára. Volt egy házi verseny. Emlékszem úgy álltam a rajthoz, hogy bármi lesz én fogok nyerni. Meleg volt, sose voltam előtte semmilyen versenyen. Első lettem, nem kis fölénnyel.. Azt mondta az edző, ne hagyjam abba, mert nemzetközi szinten is elismert lehetek. Még talán 1 hónapig ha csináltam.. Nem tudom mennyire érthető a problémám. Nem lusta vagyok ez biztos. Kitartásom nincs és gyorsan változik a véleményem, hozzáállásom a dolgokhoz. Irigylem azokat akik mondjuk kövérek és lefogynak, mert dolgoznak és tesznek érte. Nem vagyok kövér, de tiszteletet ébresztőek az én szememben a kitartásuk. Pedig erre én is képes vagyok/lehetnék. De csak 1 hónapig max...