Egyetemista/dolgozó lányok, ti is szoktatok néha ilyesmit érezni?

"és kb semmi esélyem arra, hogy 30 éves korom előtt családom legyen illetve saját rendezett otthonom" - Nehogy már a megszült gyerekek számába mérjed valakinek a sikerességét. Ennél jóval többről szól az élet.

A gyerekvállalásról meg csak annyit mondanék, hogy ha nem találsz valakit, aki eltart, akkor nem fogsz 30 éves korod előtt normális körülményeket teremteni gyerekvállaláshoz és családalapításhoz. Egyszerűen nem adottak hozzá a lehetőségek ebben az országban. Évek óta talán most először stagnálnak az ingatlan árak, de még így is az egekben vannak az árak.

Anyukám pl. korán (20-on évesen) szülte meg a nővéremet, aztán jöttem én 20 évvel később, szomorú, de szinte az egész élete arra ment el, hogy minket felneveljen és magára nem volt semmi ideje. Ha normálisan akarnál felnevelni egy gyereket, akkor az rengeteg időbe, energiába, pénzbe és lemondásba kerülne, amikre szerintem még jó körülmények között sem áll készen a fiatalok többsége.

A legtöbb ember egyszer rádöbben, hogy az élet bizony nagyon igazságralan. Hogy mennyit számít, hogy ki hová született, és milyen emberekkel találkozott.

De nem tudsz mit tenni, ezen túl kell lépni. Gondolj arra, hogy te legalább a saját produktumodat tudod majd felmutatni, és nem egy pasas jóindulatától függsz. Neki most kellemesebb, igen. Nem biztos, hogy 10 év múlva is az lesz. Ő mit fog csinálni, ha mondjuk majd dolgoznia kell? Elmegy takarítani éhbérért. Neked lesz egy diplomád, és ami talán fontosabb: lesz egy átfogó tudásod, szemléletmódod, amitől jóval kevésbé leszel kiszolgáltatott. A tanulásnak nem csak az a lényege, hogy adott tudásanyagot elsajátítsunk. Minden tanulási folyamattal az ember látóköre bővül. Még olyan esetekben is, amit elsőre haszontalannak, feleslegesnek érzel. Hiszen azáltal is bővül a logikád, rálátásod, az összefüggések felismerésére vonatkozó képességed. Ezt majd később sokra fogod értékelni, amikor rájössz, hogy téged nem lehet úgy megvezetni, mint azt, akinek 8 általánosa van.

És amikor majd a diplomádat is pénzre tudod váltani, akkor egyszer se fogod azt gondolni, hogy jobb annak, aki mástól függ. :)

Ha minden jól megy, 30 évee koromra szerzem meg a 2. diplomámat, estin és olyan szak, ami bizony nemcsak vizsgaidőszakban tanulós.

7 éve folyamatosan tanulok, eddig több, mint 1 millió forintom ment rá. Az első alapszakomat és a kiegészítéseit nem épp jó megfontolásból választottam, mehetnek a kukába. Ahogyan a több, mint 1 millió forint is. Volt olyan évem, amikor a 21 szabadnapom egy része vizsgákra ment, más része orvosra, a maradék meg kb szerelőre. És az esti egyetem miatt lesz is még ilyen évem...

Ennyiből nem vagy elkésve. :D

Egyébként én csak tanulok, dolgozok, a háztartás romokban, mozogni, háát.. Próbálok. Egy minimálisat. Így is minden egymás rovására megy: a tanulás az alváséra, a munka a tanuláséra, a munkáéra a tanulás.

Kitartást valahogy!!

Egyébként 5 év múlva nem biztos, hogy az az ismerősöd jár jobban, akinek per pillanat könnyebb az élete - bár ezt ki tudja.

"Ellenben pl az egyik ismerősöm minden iskolai végzettség és korábbi tartós munkaviszony nélkül a harmadik gyerekét várja..."

Hát akkor nem csoda, hogy csak szüli a gyerekeket. Biztos neked is lenne már legalább ennyi, ha tanulás helyett hagynád mindenféle jöttmentnek, hogy felcsináljon. Tehát szerintem ez nem érdem. Főleg, hogy az ilyen nőket általában egy idő után el is hagyja a "nagy kanjuk" egy fiatalabbért. Én is számtalan ilyet ismerek. Tudok olyan pasit, aki már a 2. nejét váltotta le egy huszonéves "kislányra". Persze mindenhol volt gyerek is...

A mai világban vagy az a célod, hogy szülj és legyen 2-3-sok gyereked, vagy az hogy tanulsz, dolgozol, és lesz 1 esetleg 2. Kevesen vannak nagyon azok, akiknek minden sínen megy, párt is hamar találnak, (és ráadásul egy életre), és mellette egyetemet is végeznek, dolgoznak, és még jól is megy nekik. Nagyon sokszor pl egy állás/vállalkozás és a családi élet összeegyeztethetetlen. Millió számra teszi tönkre a párkapcsolatokat, ver szét családokat...

Ha akarsz konkrét sztorikat hallani, esetleg beszélgetni, írj nyugodtan, hátha tudok segíteni.

Kitartást addig is!

23/F

Jaj, ugye te sem gondolod komolyan, hogy egy ronda, buta nőre irigykedsz, akinek ráadásul az egyik gyereke árvaházban van?

Oké, korán lett anya, meg fogott egy balekot, de nem hiszem, hogy összvissz ezt az életcélt tűzted ki magadnak.

Amúgy én is korán akartam anya lenni, csak mert otthonról ezt a példát láttam, de aztán belegondoltam, hogy az égvilágon semmi nem történik, ha netán 30 évesen szülök, szóval ezen nem fogom fölöslegesen stresszelni magam.

Otthonod is lehet simán, főleg mint írtad, jó szakmád lesz. Nyilván majd hitellel, de meglesz az!

Inkább végezd el ügyesen az egyetemet, dolgozz, és ha majd ez a rész sínen lesz, több időd lesz ismerkedni is, és családot alapítani. Amúgy is kell egy év munkaviszony, hogy normális gyedet kapj, szóval felesleges sietni.

Próbálj meg a szemléleteden változtatni picit! :)