Mit éreznek azok az emberek akik tiktokra fel rakosgatják a videókat?

Mikor én tini voltam, akkor lendült fel a youtuberkedés. Én is kipróbáltam, aztán meguntam és töröltem a videóimat. Volt egy másik játék, olyasmi volt, mint a sims, csak online és kis rajzolt karakterekkel, téli szünetben 10 órákat lógtunk rajta a többiekkel. Persze minket is elmondtak mindennek, hogy mik leszünk, aztán mára valahogy mégis felnőttek lettünk, mitöbb, többségünk diplomás, lassan családos ember.

A tiktokban már én sem vagyok benne, nem szoktam nézni, mert olyan érzésem van, hogy kinőttem belőle. Viszont minden generációnak megvan a maga baromság, amit jó neveltetés mellett megtanul a helyén kezelni és nem szippantja be. Unokanővérem nagyon szereti nyomkodni, de nem nagyon gyárt tartalmat, inkább nézegeti őket meg röhög rajtuk. Egy tininek semmi dolga az iskola mellett ideális esetben, én úgy gondolom, nincs azzal baj, ha a társainak ott menőzik. Már nem az udvaron toljuk balerina ruhában, hogy azzal menőzzünk, mert más generáció vagyunk. Ők is. És mi is elhittük, de mi is felnőttünk és magunktól rájöttünk, hogy az nem úgy van.

Ha valaki felnőttként ezzel szarakodik 0-24,az más, de ott az átlagéletkor 14...