Miért segítünk másnak, miért nem vagyunk kegyetlenek?

Értelmetlennek találom ezt a kérdést, de ha ezekre a dolgokra választ keresel akkor inkább nézz magadba és ott találod őket.

"Nekem egy nemrégi tapasztalatomból az jött le, hogy alapvetően nem lennénk ilyenek más körülmények között. A sebezhetőségünk miatt szorolunk rá a társas viselkedésre, a túlélés érdekében és persze a minőségi élet érdekében."

Túlélés érdekében csak az emberek egy része szorul rá a csoportos létre. Amiért az ember mások társaságát keresi az inkább a szeretet, az elfogadás, és szaporodási célokat akar megvalósítani. Ha nem vagy egy csoport tagja se, az nem jelenti azt hogy ne tudnád saját magad életben tartani, kivétel ezalól az aki pl életkora vagy életkörülményei miatt nem képes önállóan kielégíteni biológiai szükségleteit (pl egy egyhónapos kisbaba, vagy egy lebénult tolószékes ember aki nem tudja használni a végtagjait, stb.)

"Én úgy gondolom, hogy azért nem rabolok ki mondjuk egy mozgássérültet mert félek, hogy én is kerülhetek hasonló helyzetben" Vagy utolér a törvény keze?

"Ha az, hogy a hajléktalannak adsz pénzt nem adna semmilyen jó érzést sőt még rosszul is esne neked, esetleg fájdalmat okozna vagy következményként akárhányszor segítesz valaki bántana téged, akkor nem tennéd, ez a kondicionálás."

Először is senkinek se kötelező segíteni, ha nem szeretnél segíteni akkor ne tedd, mert semmi értelme. Én soha se adtam hajléktalanoknak pénzt, de adakoztam már beteg gyerekeknek ruhákat és játékokat, és még fogok is. Na most ha valaki ezért bántana téged mert jószívből tettél valamit, akkor az illető véletlenségből nem r.t.rdált? Elég nagy rá az esély.

"Az ember érzések alapján működik, arra reagál, ha elég ideig rossz visszajelzést kapnál a jó cselekedeteidre akkor hamar megszünne a nagy önzetlen segítőkészség és hasonlóképpen az empátia is." Kétlem hogy emiatt tompulnának el valaki érzelmei. Ha valami jót teszel valakinek, és az illető AKINEK te segítettél nekiáll cirkuszolni, akkor lehet hogy elmegy a kedved attól hogy legközelebb segíts másokon, de ettől nem leszel szociopata. Én egyszer találtam egy elesett idős urat akinek a feje körül vér volt és kihívtam a mentőket. Bűzlött a piától, de amikor magához tért akkor kiátkozott a világból is hogy "mi a f.s.t nézel taknyos b.z." miközben alig tudta felemelni a fejét is. Ne azért segíts valakinek mert ezt illik, vagy jól esik, vagy te is ezt várnád el, hanem azért mert senki se érdemli meg azt hogy ne segítsenek neki ha szüksége van segítségre.

Az empátia "elvesztése" inkább a negatív élmények felhalmozódásának az eredménye. Ha valakit kiskorában bántanak az iskolában, otthon nem foglalkoznak velük, ők általában elég problémásnak bizonyulnak később, amikor már bandáznak, vagy képtelenek lesznek normális emberi kapcsolatokat kialakítani, mert mindent csak érdekből fognak tenni.

"Tehát ha olyan helyzetbe kerül egy ember, hogy vagy biztosan tudja, hogy nem kerülhet hasonló helyzetben, tehát nem lehet például kábítószer függő, mozgássérült, vak, akkor vajon segítene e ezeken az embereken? Vajon nem e rabolnék ki egy mozgássérültet ha szükségem lenne a pénzére ha tudnám, hogy soha nem kerülhetek biztosan hasonló helyzetbe, hiszen a cselekedet önmagában egyébként logikus mert egy mozgássérült nem tehet sokat ellened, tehát csak az együttérzés tart vissza."

Empátia és önbecsülés. Képes lennél ezután tükörbe nézni anélkül hogy elsírnád magad? Én ha fél órán belül éhen halnék akkor inkább kirabolnék egy pékséget minthogy megtámadjam az első mozgássérültet. Ha ellopok egy kiló kenyeret akkor is utálnám magam, de nem annyira mintha egy mozgássérültet löktem volna fel a pénzéért hogy utána kasszánál sorba állhassak. Vagy ha egy emberről van szó, van különbség aközött hogy én s..ggberúgom a főnököm, vagy leszúrom egy ollóval. Mindkettő bűncselekmény és etikátlan dolog, de nem ugyan abba a súlycsoportba tartoznak.

"Másik esetben ha egy embernek minden mindegy, mondjuk öngyilkosságot tervez akkor megszünnek e ezek a társas viselkedési formák? Nem segít másokon, mert tudja hogy nem fogja visszakapni az élettől, nem lesz semmi következménye ha mással rosszat tesz vagy jót, nem fogja jobban vagy rosszabbul érezni magát."

Nem hiszem hogy ezek olyan drasztikus mértékben változnának. Inkább az ellenkezője. Ha valaki a végét tervezi, az nem akar még több ellenséget szerezni vagy valami gusztustalan dolgot tenni másokkal, inkább bocsánatot kér egy csomó embertől, vagy búcsúlevelet ír.

A kérdésed második fele inkább azzal írható le hogy van aki egészséges mentálisan, és van aki nem, értsd pszichopata (nem összekeverendő a szociopatával). A pszichopata így jön a világra, míg a szociopata a körülmények áldozata (lehet). Egy pszichopata nem érti azt hogy milyen együtt érezni másokkal, emberekkel és állatokkal egyaránt. Sok olyan történetet láttam hogy olyan háztartásokban ahol pszichopata kisgyerek van ott muszáj volt megválniuk az összes háziállattól, sőt, már olyan apáról is hallottam aki zárat rakatott a hálószobája ajtajára belülről, nem a betörők hanem a saját fia ellen mert annyira félt tőle miután "operációst" játszott a macskán, stb. Egy egészséges ember nem bánt másokat és az állatokat, egy beteg egyén viszont szemrebbenés nélkül, és hiába magyarázod el neki hogy miért rossz az amit csinál, nem fogja megérteni. Ezt úgy képzeld el mintha az ő világában nem létezne a kék szín, és a te feladatod lenne elmagyarázni hogy hogyis néz ki a kék szín. Sok sikert hozzá.

Először is nagyon örülök hogy van aki hajlandó egy ilyen szöveget leírni és megkérdezni az embereket egy ilyenről. Nagyon érdekes ez a téma, pont ma volt egy hasonló témám. Először is nagyon jó feltevés hogy az emberek attól félnek hogy velük is megtörténhet és talán ha én jót teszek ugyan ezt kaphatom vissza. Ez csak egy megnyugtató érzést hagy bennünk amit magunknak mondunk mert ha bele gondolsz lehetsz bármilyen jólelkű ha téged szúr ki éppen a rabló téged fog kirabolni, nem ismer téged hogy "jaj ő kedves őt nem bántom" a tetteid nincsenek hatással erre.

A nagy visszatartó erő még a törvény természetesen. Viszont ha nem lenne semmi következménye az emberek egy nagy része biztosan lopna, ölne, kinozna másokat bevallom én is.

Ha nem lenne empátiaja az embernek valószínűleg több lenne a kegyetlenség és igazad van nincs olyan hogy önzetlen segítség mert valamit mindig kapsz ami neked is jó. Ha neked nem lenne jó de másnak igen nem biztos hogy már ennyien megtennék.

Meg persze ott vannak a normák. Szóval egyszerűen egy olyan világban élünk ahol nem szurkálnak le az utcán csna úgy mindkit az emberek lenéznek vagy elszörnyülködnek ha ilyen történik és nem akarják az emberek hogy az mások úgy nézzenek rá.

Remélem sikerült hasznos választ írom köszönöm ezt az elgondolkodtató kérdést így estére! :)

"Miért segítünk másnak...": ezt honnan veszed?

Ha mész az utcán, elesik valaki, vagy tök mindegy miben, de segítséget kér (pl.: utcakeresésben), sokan nem foglalkoznak vele...

Tehát mi a kérdés?

Nézz körül az utcán.

"ha nem lenne semmi következménye az emberek egy nagy része biztosan lopna, ölne, kinozna másokat bevallom én is."

Jó tudni. Én speciel nem, én a GTA V-öt is félbehagytam a kínzós küldetésnél.