Mit kezdjek a szeretethiányommal?

Mostanában iszonyatosan rámtör, nagyon rossz érzés, hogy nem tudom kitölteni az űrt magamban. Mindig is fogékonyabb voltam az érzelmekre, érzékenyebb, lelkizősebbb voltam, még ha ez külső szemlélőként nem is annyira látszik. Túl erős érzéseim vannak, belülről nyomaszt és nem tudok vele mit kezdeni. Amikor közelednek felém mások, egy kicsit mindig jobban kötődöm, jobban érdekel, több energiát fektetek bele, fontosabb nekem, mint neki, és a végén ott állok egyedül. Örülök neki, hogy nem vagyok érzéketlen, hogy tudok szeretni és van lelkivilágom, de kezdek rabja lenni a hiánynak, függésnek, pedig legszívesebben elengedném és csak élnék felhőtlenül, nem rágódva ilyesmiken, nem kötődve ennyire. Fáj az egyoldalúság és az is fáj, amiért ennyire nehezen tudok ezen túllendülni. Nem szeretnék függeni másoktól, hogy így hatással legyenek rám, hogy mindig összetörjek.

Nektek hogyan sikerül erősnek, függetlennek lennetek? Hogyan tudjátok őszinte lazasággal kezelni?