Miért ilyen a magyar nép, mentalitás?

Sokak szerint a múltunkból ered. Sok ilyen embert ismerek én is. Pl. a szüleim is nagyon szkeptikusok, mindig azt nézik miért NEM lesz jó az, amibe belevágnak, belevágunk, mások belevágnak. Ettől függetlenül ők sosem akartak rosszat.

A fiatal generációban én már kevésbé érzem az általad leírt jellemeket, de lehet csak azért, mert a bomlasztó személyiségeket igyekeztem mindig is leépíteni az életemben. Ennek ellenére van olyan ember az ismerősi körünkben, akitől mindig a negatív energiákat kapjuk különböző beszólások formájában.

Az emberek frusztráltak, a saját gyengeségeiket élik ki mások lehúzásában.

Az én elméletem a klíma, a gazdasági helyzet és a nyelvi elszigeteltség háromszögével magyarázza a mentalitást.

Sok ország van, ahol a relatív szegénység ellenére vidámak az emberek, viszont ezek egytől-egyig trópusi, de természeti katasztrófák által ritkán súlytott helyek. Magyarországon bár van igazi nyár, de az év jelentős része telik napsütés nélkül, hidegben, ez sokakra kihat. Gazdasági szempontból furcsa helyen vagyunk, mellettünk a főleg vidéki részein koldusszegény Ukrajna, de a viláf egyik leginkább jóléti államaként működő Ausztria is, az ember meg olyan, hogy mindig a jobbhoz méri magát. A nyelvi elszigeteltség meg azért fontos, mert nem tudjuk valami nagyobb részének érezni magunkat. A románoknál ott a neolatin kapcsolódás, az hogy pillanatok alatt tanulhatsz meg olaszul vagy franciául, a szlávoknál a sok ellenségeskedés ellenére van egy pánszláv öntudat, mi meg itt vagyunk Európa közepén rokonság nélkül, nyelvrokonainkat nem értjük, sokuk apró uráli népcsoport, akiknek semmi valódi kapcsolata a magyarsághoz.

Erre fejelt még rá Trianon, a Tanácsköztársaság Horthy, a holokauszt, Rákosi, Kádár, majd egy sokak által elhibázottnak megélt rendszerváltás. Az Osztrák-Magyar Monarchia még európai nagyhatalom volt, ebből lett egy összeszerelő-országként percepcionált hely, folyamatos identitásválságban. Nyugat-Európa akarunk lenni, de Trianon óta nagyon homogén a lakosság, félünk és tartunk az idegentől, Budapest vízfejjé és az egyetlen értelmezhető nemzetközi hellyé vált.

Sok oka van. Viszont egyáltalán nem olyan rossz ez, mint gondolnánk. Munka és szabadidő miatt is megjártam lassan 90 országot és a mi busongó, de legalább szókimondó és őszinte hozzáállásunk sokkal emberközelibb, mint a problémákat megemlíteni sem merő skandináv vagy amerikai mentalitás. Legalábbis nekem.