Miért nem tudják a mai férfiak elviselni, hogy a nők nem kérnek többé a rabszolga szerepből és önálló életet próbálnak élni?

Senkinek sincs gondja azzal, ha a nőnek is megvan a saját önálló élete. Sőt, ez a normális.

A gond ott kezdődik, amikor egy nő beleőrül a feminizmusba, és még a párjába is egy legyőzni való ellenfelet képzel, és kizárólag arra hajt, hogy neki legyen a jobb munkája, neki legyen több keresete, stb. Ezt a versengést természetesen senki nem fogja sokáig elviselni.

Mondjuk akkor sem, ha a férfi csinálja, szóval a kérdésed nem is egy, de két olyan általánosításon alapul, aminek semmi értelme.

Mert nemi alapon különböztetnek meg és néznek le embereket. Primitív szokás.

És egy ilyen "mai férfiak" kérdést kiírni pont ugyanilyen.

Na mi történt, a pasid megint beszólt, hogy nem tudsz egy rántottát se megsütni? :D

Miért van az, hogy az ilyen "sikeres, önálló nők" sírnak csak a rabszolgaszerep miatt? Eláruljam? Azért, mert könnyebb, mint beismerni, hogy egyszerűen tehetségtelenek vagy akkora taplók, hogy mindenki utálja a pofájukat. Könnyebb a saját hiányosságukat másokra kivetíteni, ó de mennyire.

Életemben egyszer különböztettek meg azért, mert nő vagyok: nem engedtek tűzoltónak jelentkezni. Na, az nem esett jól. Egyébként meg érdekes módon soha, egyetlen férfit sem zavart semmiféle törekvésem, beleértve a férjemet legfőképpen. Soha, sehol nem akart sem elnyomni, sem korlátozni, sőt, a sikereimet is elismeri. Minden hülyeségemben támogat. Ja, hogy ehhez magamtól, mások taposása nélkül kellene elérni valamit, ráadásul otthon is jófejnek lenni, nem egy utolsó büdös hárpiának? Felfogni, hogy a családi életben fenét sem érdekli hogy hol gályázom, egy férjnek egyenrangú társra és feleségre van szüksége, nem főnökre?

Ú, hogy képzelik. Tényleg rabszolgaszerepben vagyunk.

Amúgy az ilyen fröcsögő okostojásokról mindig a középiskolai tesitanárom jut eszembe, aki őrült nagy nőgyűlölő hírében állt. Jah, persze. Egyszerűen csak nem foglalkozott érdemben a lányokkal, mivel arra sem voltak hajlandóak, hogy a nyamvadt bemelegítő köröket lefussák, külön kisebb "lánykört" kellett kialakítani a terem közepén, hogy ne a padon nyafogjanak. Akkor viszont nagyon nagyra voltak magukkal, mert hát csinálták, nem? :)

Hát én nemes egyszerűséggel kérdés, kérés nélkül csatlakoztam a srácokhoz. Mindig. Mindenhol. Tudod kik közösítettek ki miatta? Na, mit gondolsz? :))

Konkrétan a tornatanár kedvence voltam, imádott, támogatott. A srácokkal jóban voltam. Egyiket sem zavartam. Egy szavamba sem került hogy csatlakozhassak hozzájuk, nem kellett nagy harcokat vívnom, pláne nem kinyitni a pofámat, egyszerűen csak csinálnom kellett, mint amit ők. Minden kényelmetlenségével együtt ugyanúgy dolgoznom kellett, ha meg már elkezdtem a dolgokat a férfi elvárások szerint scinálni, akkor automatikusan aszerint is osztályoztak, nem estek térdre és nyújtották át az "év atletikusa" címet, csak mert csinálom valahogy. Na, ezt nevezik egyenlőségnek, és nem szenvedünk benne hiányt, akármennyire szeretnék a FEMINISTÁK ezt elhitetni velünk. Ó,kegyetlen sors.

Költözz ki valami jó elmaradott arab helyre és ott harcolj. Ja, az nem megy, ott is le kéne etnni valamit az asztalra, nem csak fröcsögni... :DDD