Hogyan találja meg a fiam, mit szeretne kezdeni az életével?

vannak ilyen emberek, akiket túl sok minden érdekel, de egyik se kitartóan.

Én is belefogtam mindenbe, aztán közben rájöttem, hogy mégsem ez az én utam. Kábé 5 évenként komlett szakmát váltottam :-) Van egy rakat szakképesítésem. Munkahely keresésnél előny volt.

A fiad is ilyen lehet. Nem tud mit tenni, keresgélni kell a lehetőségeket, és talán olyan szakot választani, ami rövidebb idő alatt diplomát ad. Ja, és diplomát lehet munka mellett is szerezni.

Talán talál egy olyan képzést, vagy munkahelyet, ahol jól érzi magát, de az sem garancia arra, hogy évekig azt fogja csinálni.

Azért mondtam, hogy folyamatosan keresni kell a lehetőségeket, és bízni benne, hogy jót talál, ami egy ideig ott tartja az adott helyen.

Hát, pedig ezt senki sem fogja tudni kitalálni helyette, és 25 évesen már nem igazán ér rá próbálkozni...

Akármit is választ, már be kell fejeznie. Talán valami gazdasági főiskola? Az nem életcél, hogy diplomát akar!

Általában azok a fiatalok küzdenek ilyesmivel, akinek túlpörgős szülei voltak, akik folyton mindent meg akartak neki oldani és kitalálni helyette, aztán persze ő maga nem tudja, hogy kell azt, hogy neki magának kitalálni, mihez kezdjen az életével, hiszen sose volt erre lehetősége.

Nem tudsz segíteni egy 25 évesnek semmivel. Meghallgatod a panaszát, de többé nem akarod neki megmondani, hogy mit csináljon - ez a legjobb, amit tehetsz. Valószínűleg nem lesz már se orvos, se mérnök, de, gondolom, addig próbálgatja magát a felsőoktatásban, amíg akarja, mert eltartjátok.

"Diplomát szeretne, de fogalma sincs róla, mit akar csinálni" ez olyan, mintha azt mondanám, hogy jól kereső vállalkozó akarok lenni, csak azt az egyet nem tudom, hogy MIT vállalkozzak. Amíg nincs meg az ötlet, addig nem kell ilyen konkrét dolgot akarni. Menjen el dolgozni, menjen külföldre, Nincs ilyen, hogy két drága szakot csak úgy abbahagyok, mert diplomát akarok, de nem felel meg a kényes ízlésemnek, hogy tanulni kell. Muszáj, hogy felfogja, hogy most már ez nem vicc, eléggé kicsúszóban van az időből. Persze, ha örökre eltartjátok, akkor bármeddig vacillálhat, és akkor az egész kérdés felesleges.

Te ne segédkezz ebben, mert ha megint mellényúl, akkor te leszel a hibás!

Egy 25 éves embernek már illene tudnia, hogy mi érdekli. Az minden esetre jó, hogy az orvosit időben otthagyta, mert normál esetben az orvoslás hivatás, nem csak egy munkahely.

Menjen el dolgozni és amikor már biztosan fogja tudni, hogy mivel akar foglalkozni, akkor a saját kenyerén végezze azt el!

Szerintem ott a gond, hogy azt hitte, könnyedén fognak neki menni ezek. Aztán amikor kiderült, hogy nem, akkor fel is adta mindegyiket.

Szerintem elsősorban azt kéne megértetni vele, hogy minden egyetem elvégzése több-kevesebb nehézséggel jár.

És utána minden választott pályának van árnyoldala.

Több felelősségtudat kéne neki, hogy amit elkezdett, azt fejezze is be.

Valahogy az a sejtésem, hogy most is ti (szülők) tartjátok el. Vagyis a ti pénzeteken gondolkodik 7 éve, hogy mit kezdjen magával.

Pl. 25 évesen nyugodtan lehetne neki mondani, hogy innentől irány az albérlet, irány a munka világa, aztán munka mellett vidáman elvégezheti az egyetemet. Ezerszer akkora nehézséggel, mint amennyivel eddig elvégezhette volna bármelyiket. :DDDDDD

1. Először menjen el pszichológushoz! Ennek a csapongásnak van valami oka. Vagy magát nem ismeri még, mit akar, vagy valamiféle külső (szülő, közösség, média) elvárásnak akar megfelelni tudat alatt. Pályaválasztásra szakosodott szakembert keressen lehetőleg: [link] Nyilván nem hülye, ha 2 C1-e már van. Dolgozott/ik, tehát nem lusta here, csajók tévelyeg.

2. Ezután lenne érdemes egy pályaválasztási tanácsadót felkeresni, hogy megtudja, hogy az alapján, mik a jó képességei, mi érdekli, miből lehet megélni, és mi ezeknek a metszete.

Kb az emberiség szerintem 70% még iott europábanb is olyan munkát csinál amit nem szeret de csinálnia kell.

Ha te és a férjed olyan munkát csináltok amiben szuperül érzitek magatokat akkor szerencsések vagytok. De ez azért nem mindenkinek adatik meg.

A fiad könnyen feladja. Gondolom egyik sem érdekelte eléggé és ezért nem tanult.

Szerintem diplomának neki állni felesleges már, az még 4-6 év minimum. Mindenképpen dolgoznia kellene egy kicsit, és akkor közelebb kerülne magához.

#7:+1

Én akkora pofont kaptam az egyetemen a 3. féléves anyagtól, hogy még, és utána még nagyobbat, csak addigra kezdtem megszokni. Mégsem hagytam abba, mert ez volt az álmom. Aztán rájöttem, hogy álomnak álom, de nem reális cél. Tiszteséggel befejeztem, és rokon területen dolgozok.