Néhány ember miért támadással reagál a segítségre?

Én is sok embernek segítettem... viszont sokszor kamilláztam mi a fene van ezekkel.

"Dolgozol egyáltalán?"

"Mit csinàlsz, hogy ennyi időd van?"

"Minek állsz szóba s beszélgetsz egy magamfajtával? " (Egy tizenévesnek segítettem, mert nagyon ramaty volt...)

Idő, munka:

Vàllalkozásban otthonról alkotok és weboldalt üzemeltetek...

Így nem vagyok időhöz kötve.

Előtte pedig egy üzletben eladó voltam, ahol a hetet befeleztem koleginával, így mindig szabad voltam a hét első v második felén (akkor is már otthon alkotgattam és csináltam a prototípus termékeim)

Az emberek azt hiszik, hogy tisztességesen csak úgy lehet pénzt keresni, hogy minimum 5 munkanap + megszakadásig...

Mára csak 1 emberenként vagyok hajlandó segíteni. Amíg nincs az megoldva, addig nem ugrok következőre.

Miért csinálom? Mert még van pár ember, akiben van remény... Szeretne fejlődni, kitörni a magánélettől kezdve a karrierig.

Az egyik nekem dolgozó alkotót pl itt ismertem meg, kiderült viszonylag közel is lakik.

Jelenleg volt egyik koleganőm lányànak tanítok rajz alapokat, anno az első találkozásból leszűrtem a kislány személyiségét (inpt - a népesség 3%-t adja ki).

Beszélgetés alatt régi önmagamra emlékeztetett.

Érettebb a korabeliekhez képest, felfog olyan dolgokat, amit csak felnőttek tudnak , gyerrkek nem igazán. Elítéli a "mai fiatalokat" pedig korban közéjük tartozik - teljesen tisztában van dolgokkal.

Anyjának mondtam is: ilyen személyiség mellett nem lesz gondja a leányzóval, még tini korban sem, mert kivételes személyiség.

Persze ez mellé társul egy fajta magány, ezért is szeret hozzám eljönni, annak ellenére hogy huszonéves vagyok.

Segíteni jó dolog, de vannak határok is.

+Tudni kell olykor nemet mondani.

Azokat az embereket pedig leszelektálni, akik nem méltóak arra, hogy segítsen nekik bárki is (főleg ha úgy viselkedik)