Miért van az, hogy sok ember ha tesz valamit a másikért, akkor alanyi jogon várja is a viszonzást?

Annyi ilyet hallok pl. hogy egy fiú mindent megtesz egy lányért (elviszi csomó helyre, mindig uriemberként viselkedik, feláldozza idejét, energiáját stb.)

és a lány ezt vagy nem viszonozza szerelemmel vagy azzal, hogy összejön vele, akkor a fiú ki van akadva, hogy "bezzeg annyi mindent tettem a lányért" a fiú haverjai is általában adják alá a lovat, hogy "igen, értékelhette volna a csaj, annyi mindent megtettél érte, nem fog mégegy ilyen fiút találni, jó paraszt hogy ezek után sem jön veled össze"

Miért nem képesek az emberek átlátni a dolgot, hogy az emberek érzelmei nem piacként működnek. Nem az van, hogy ha adok, akkor biztosan kapnom is kell valamit ugyanazon az értéken, amiben megállapodtunk.

Egyszerűen el kellene fogadni ilyenkor mindenkinek a helyzetet, hogy szimplán a másik félnek nincsenek/nem alakultak ki ugyanazok az érzések. Emiatt pedig egyáltalán nem hibáztatható egyik fél sem, főleg nem a lány.

Az más kérdés, ha a lány rosszhiszeműen viselkedik, és csak kihasználja a fiúnak a feltétlen szeretetét, de ez a példa most nem erről szólt.

Ezt az egész gondolatmenetet felhúzhattam volna sima barát-barát példára is, vagy fiu-lány, lány-fiu kapcsolatra is. A lényeg itt azon van a kérdésben, hogy miért kezd el mindenki ösztönösen kapálózni ilyenkor és a másikat hibáztatni, ha valami nem jön össze?

És igen, a példát én átéltem. 2 évig mindent megtettem egy lányért. Eleinte ugyanígy őt hibáztattam és a barátaim is őt hibáztatták, hogy úristen hogy lehet valaki ilyen tuskó, hogy ezek után sem próbálja meg velem a kapcsolatot, miert tol mindig csak a legjobb barátai közé stb. És szépen lassan lenyugodtam és rájöttem, hogy én lehettem hónapok óta a szerencsétlen aki kapálózik egy esélyért és őt hibáztattam olyan dologért amiről nem tehet. Márpedig az érzéseiről a másik iránt tényleg senki nem tehet. Vagy van magától, vagy nincs. (És itt a komolyabb baráti vagy párkapcsolati kötelékekről beszélek).