Hogyan birkózzunk meg lelkileg ezzel a koronavírusos helyzettel?
Napjában 1000x elmondják minden egyes médiában, hogy mit kell tenni az ellen, hogy elkapjuk a vírust, fel sem sorolom, Ti is biztosan tudjátok.
Viszont arról miért nem esik szó, hogy LELKILEG hogy dolgozzuk fel ezt a helyzetet, amilyenben még soha nem volt részünk?
Az emberek nagy része fél már magától a betegségtől is, de közben retteg attól, hogy elveszíti a munkahelyét, fél attól, hogy elfogy a pénze, félti az idős rokonait, az élete hirtelen fenekestül felfordult, és teli van korlátozásokkal, és persze ne hagyjuk ki a bizonytalanságot sem: hogy ki tudja, meddig tart még ez az egész.
Ezzel kapcsolatban miért nem adnak tanácsot sehol? A sok stressz, a bezártság, a bizonytalanság szerintem hamarosan sokaknál depresszióhoz vezet, márpedig annál nincs rosszabb, mint amikor az embert a saját démonjai uralják.
Ti hogyan vészelitek át ezt az időszakot, van valami jó tippetek esetleg?
válasza:
válasza:Családos embereknek, és akiknek gyereke van azoknak nem buli ez a helyzet, nekem annyival könnyebb a helyzetem hogy egyedülálló vagyok, és az eleve szar gazdasági helyzet miatt nem is látom értelmét hogy külön költözzek a szülőktől.
A pénzügyekre figyelünk attól hogy van, nem csináljuk azt hogy hetente 1 púposra rakott bevásárló kocsival növeljük az amúgy is elhanyagolható cikkek számát.
Nálam nincs stressz, bezártságot akkor fogom tartani ha majd a Honvédség bármely tagja fegyverrel kényszerít :)
A bizonytalanság foglalkoztat kicsit, a pénz elértéktelenedése, nem mintha a forint ezelőtt is olyan sokat ért volna, csak sajnos az ingatlanárakat úgy érzem még ez sem kényszeríti térdre.
Én a virág gyűjteményem másik részét a mai nap ültettem át, utána sötétedésig motoroztam, mivel a cég vezetése még mindig képtelen elfogadni hogy nekik is lakatot kell tenni egy időre a kapura, így az idiótaságuk miatt mehetek dolgozni, de értelmét nem látja senki, de megéri az okosoknak fizetni azért hogy egymást nézzük az alkalmazottakkal, vagy épp 12 órából dolgozunk kemény 5 órát aktívan, a többi meg csak pihenés.
válasza: válasza: válasza:A bezártság maga egyelőre áldás nekem. Mióta dolgozom, többször volt, hogy 1 hónapig nem csináltam semmi programot, mem mozdultam ki, mert a munka önmagában untig elég volt nekem. Ráadásul az utóbbo 1 évbem nagyon túlterhelt, rohanós, hajszolt életet éltem (munka, tanulás, sport, barátok, bár utóbbi tényleg volt, hogy 1 hónapig nem :D)
De amúgy igen, lelkileg nagyon nehéz időszak (lesz) ez mindenkinek.
Ha az a helyzet alakul ki, mint az olaszoknál, az katasztrófa lesz! Sokan temetik majd akkor a családtagjukat.
Hatalmas gazdasági világválság vár ránk.
Én arra számítok, hogy feleslegesen tanultam ennyit..
Látom, sokaknak nehéz most :(
Én is nagyon nehezen birkózom meg a helyzettel, mindazok miatt aggódom, amiket felsoroltam. A hét elején teljes pánikban voltam, gyakorlatilag szinte egész nap reszkettem a félelemtől, és sem enni, sem aludni nem tudtam rendesen.
Aztán sikerült lenyugtatnom magam, egy elég hülye módszerrel, de legalább bevált. Már gyerekként is eléggé szórakozott voltam, és mindig is széles volt a fantáziám, így egész álomvilágot építettem fel magamnak a fejemben. Új tulajdonságokat adtam magamnak, kitaláltam képzeletbeli barátokat, és a fejemben mindig meséltem valami történetet úgy, mintha könyvben olvasnám. Sőt, valamikor le is írtam ezeket a történeteket. Aztán leszoktam róla, mert az az 1-2 ember, akinek valaha meséltem róla, komplett idiótának és flúgosnak nézett.
Most viszont ismét előjött ez a szokásom. Ha belefutok egy vírusról szóló aggasztó hírbe, elolvasom ugyan, mert érdekel, hogy mi történik, de amint érzem a pánik jelenit, már el is menekülök a saját kis világomba. Újra fantáziálni kezdtem, és néha annyira beleélem magam a történetbe, hogy teljesen megnyugszom, és ki tudom zárni a valós világot, a félelmeket.
Lehet, hogy nem vagyok teljesen normális, de ha ez kell ahhoz, hogy átvészeljem ezt az időszakot, akkor ebbe fogok menekülni, amíg a valóság ilyen borzalmas lesz.
válasza:"Lélek? Ebben a materialista, nihilista birka társadalomban??"
Képzeld még vannak nagy hívők, ők már eddig is elzárva éltek és nem gond nekik, hogy tovább kell folytatniuk ezt.
válasza:Ugyan én oda tartozom, akiket akár megtapsolnak, illetve ünnepelnek és talán még együtt is éreznek velem, hogy én nem maradhatok otthon. De egyben számmra ez áldás is és inkább én "tapsolom meg" azokat, akik győzik lelkierővel és kitartással az otthonmaradást.
Vigyázzon mindenki magára, üdvözlettel egy tűzoltó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!