Szerintetek a fiatalabb korosztály nagyobb része ambiciózus?

Nekem és a barátaimnak (pár kivételtől eltekintve) sok és gyakorta nagyratörő céljaink és terveink vannak az életben.

Számomra ez a normális.

19/L

Két tábor van:

- Egyik az,aki viszi valamire

- Másik sajnos ez a nagyobb aki a langyos pocsolyába tengődik,mindenkit hibáztat csak magát nem.

Attól függ. Az irreális önpörgető "orvosmérnökügyvédleszek" középiskolásokra és elsőéves egyetemistákra gondolsz? Mert abból sok van és az ilyen ismerőseimből alig volt, akiből lett is valami.

Ha azokra gondolsz, akiknek kicsit reálisabb az önismerete és növesztettek annyi egyéniséget meg élettapasztalatot, hogy fel tudják mérni, miben meddig ér a takaró és mi működik egymással párhuzamosan, azokból viszonylag kevés van. Egy orvos srácot ismerek, aki ténylegesen el is érte, amit akart, egy informatikus srácot, aki kijutott egy rangosabb elitegyetemre, meg egy csaj van, aki kipréselt magából 3 diplomát és most elég vad dolgokat csinál k+f munkakörben a két papírjával. A többiek csak elkallódott kutatócskák, minimálbéres középszerű szakemberek vagy még azok sem. Sokak nem. Voltak képben azzal, hogy a komoly karrier és a gyerek együtt nem fog menni vagy hogy az ilyen-olyan továbbképzéseket nem állambácsi fizeti, mások már az alapszak végén elvéreztek és a munkájukban sincs sok kedvük már tanulni, illetve rengetegen vannak, akiket nem vettek fel egyetemre vagy otthagyták és csak vannak, amilyen munka épp van nekik. Pedig ők is nagyon nagy terveket szövögettek. Arról meg aztán ne is beszéljünk, hogy ki az, akinek más ambiciói is vannak, például sport. Kb ugyanilyenek az arányok abban is, hogy ki volt az, aki képes volt magát kigyúrni, lefogyni vagy diák kora óta sportol. Ha ezt is hozzáveszem, akkor két embert ismerek összesen, aki ad az érzésnek rendesen és mindent megtesz azért, hogy büszkék legyünk rá.