Milyen emberekről (nőkről) szoktátok feltételezni, hogy elkényeztetett?

Aki nem képes megérteni, hogy másoknak nem ment minden olyan könnyen. Rám sokaknak lenne oka ezt mondani, mégsem kaptam meg soha. De van, aki meg folyamatosan, mert egyszerűen nem fogja fel, hogy másoknak nincs szüksége egy könnyűsorsú ember motivációs beszédére.

Az emberek tök érthető módon nem kérnek abból, hogy egy gazdag családból érkező csitri ecsetelje nekik, hogy csak dolgozni kell, milyen gáz, ha nincs lakásod 30 évesen, stb, stb... Holott ha a szüleik nem tartották volna el őket és nem sóztak volna rájuk lakást, ugyanúgy egy nagy büdös nullák lennének, mert én is az lennék. Ugyanez van akkor is, ha valaki protekcióval kerül be a munkahekyre és veri a nyálát, hogy munkát mindenhol lehet találni, csak béna vagy. Ez sem igaz. Vannak emberek, akik annyira elutasítják a világ igazságtalanságait és azokat az életeket, amik igazságtalanul nehezek, hogy a gagyi dumájukon kívül nem tudnak semmit mondani. Sem tanácsot, sem együttérzést.

Persze, vannak olyan emberek, akiknek meg sem kell szólalnod, elég, ha tudják, hogy a családod nem szegény, akkor már megy a "szüleid aládraktak mindent" duma és társai. Sokakban automatikusan megvan ez a támadás és irigység, hiába próbálsz szerény és jóindulatú lenni, de hazugság lenne azt mondani, hogy sok ember nem szolgál rá.

Én azokról, akik pitiáner hülyeségeket állítanak be úgy, mintha az életük keseredne meg tőlük. Hirtelen Dezső Bence ugrik be, aki ki volt bukva azon, hogy bérelt szálláshelyen "be kellett rogyasztania" a térdét ahhoz, hogy kezet tudjon mosni a túl alacsonyra felszerelt mosdó csapnál.

Vagy még azokról az emberekről, akik természetesnek veszik, hogy egy közösségben mindenki az ő igényeikhez fog alkalmazkodni, nem hajlandóak kompromisszumot kötni semmilyen helyzetben. Panaszkodnak mindenért, ami kicsit is kellemetlen a számukra, pl. azért, ha egyszer sokat kell utazniuk valahová; vannak ilyen ismerőseim.

Az elkényeztetett emberre, más néven a túlszeretett emberre az élet minden területén a nevelése folyamán túl volt féltve, szeretve, óvva, tehát ha az egyik területen ez megmutatkozott, a másikon is meg fog.

Bár lehet valaki elkényeztetett szerény anyagi körülmények között is, ilyenkor a jellemében mutatkoznak meg a következők:

Úgy érzi, megtehet korlátozás, büntetés nélkül sokmindent.

Pl nem köszönöm, nem kedveskedik, a legalapabb emberi normákat nem hajlandó betartani.

Én őket "főnök" személyiségtípusnak nevezem, náluk vehető észre legfőképp, ez a jellem.

Nem fél semmitől, nem tart semmitől.

Akiben megvan bármely hasonló tulajdonság, gyakorlatilag benne van a halmazban.

Én ezekről szoktam feltételezni:

- egyáltalán nincs tisztában egy csomó gyakorlati dologgal (volt pl. ismerősöm, aki több barátnőjét, ismerősét cs.tette, hogy miért nem költözött el otthonról 20évesen, egyetemista korban, mert ciki... persze nem kolira értette, hanem jó helyen levő albérletre, saját lakásra... úgy, hogy ő életében 1 hónapot dolgozott egyszer nyáron, és a szülei adták a lakását a segge alá... szóval akiről tudom, hogy nem tett érte igazából semmit)...

bután néz, ha valaki pl. kollégista létről, hitelekről beszél; nem érti, hogy vki nem tud elmenni évi szinten nyaralni külföldre

- finnyáskodik bármilyen dologra, ami nem menő vagy drága vagy "jó minőségű"... "fujj, arra a helyre ne menjünk kajélni, tök ciki, mert olyan menzás", "én be nem tenném a lábam a turiba", "miért veszel a Deichmannban cipőt, én inkább a Batánál veszek, az évekig kitart... miért nem Dior alapozót veszel Miss Sporty helyett, miért Balea tusfürdőt veszel, miért nem veszel ilyen-olyan procis drága laptopot, Iphone-t, miért vásárolsz Aliexpressen, miért nem Airpodot veszel, miért nincs okosórád, FitBit karkötőd" (szóval pl. bele sem gondol, hogy vki olyan anyagi helyzetben van, hogy nincs annyi pénz a kezében egyszerre, ha mondjuk parfümöt kell vennie, akkor nem tudja megvenni a puccosat a Douglasben), "fú basszus, én a barátaimnak nem adnék ilyen olcsó ajándékot"

- aki azért szapul bármilyen pasit, mert nem olyan helyre vitte randizni, ami drágább... persze ezt általában úgy szokta találni, hogy a srác igénytelen, neki meg "hát azért azért az én igényszintem egészségesen magasabban van"... most nem az ilyen nagyon proli dolgokra értem nyilván, hogy a Tesco grillcsirkéshez viszi... hanem egy igényesebb menüs hely "ciki"... ha csak teázni viszi el, "fú, de spúr, hogy nem gyertyafényes vacsi a puccos étteremben"

- affektál