Miért nem érzek semmit? Szeretem ezt az érzést, viszont nem tudom, hogy kellene-e aggódnom.

Három napja kezdődött el velem a munkahelyemen. Egyszer volt már ilyen, akkor épp csak éreztem, és el is múlt. Most napok óta tart.

Nem szeretném senki idejét húzni, így megpróbálom röviden leírni nektek:

Közönyös, komor, nyugodt, és hideg. Ez lettem az elmúlt napokban, de már görcsösen kapaszkodok bele, hogy megmaradjon. Néha olyan mintha múlna az érzés, máskor meg olyan, mintha a mellkasom, az arcom feszítené ez a "semmi" amit érzek. Leírhatatlan, de nagyon élvezem. Nem érzek empátiát, nem érdekel hogy mi van mással, a családommal sem, senki és semmi, csak a saját dolgom.

Nem lettem bunkó, nem vagyok lekezelő, csak a minimálisra csökkentettem az emberekkel való kapcsolat létrehozását és fenntartását. Tiszteletet megadok annak aki nekem is, szemétládává azért nem váltam. Agresszívan léptek fel velem szemben az elmúlt napokban, nem igen mozgatott meg, alig szóltam valamit, és otthagytam az illetőt (boltban). Szerencsére a járvány miatt nem is nagyon csinálok mást a munkán kívül, így magam ura vagyok.

Továbbá sokkal jobban megy minden, amióta ilyen kimért és érzéketlen vagyok. Jobban esik az evés, ivás, a dohányzás, jobban alszok (ha épp nincs kedvem virrasztani). Valahogy csak ezt a közönyös semmit akarom érezni.

Semmi sem változott az életemben sem most, sem a távoli múltban, nem nevezném traumának. Mi lehet ez?

+ Hálás lennék, ha valaki kifejtené nekem 2-3 mondatban (vagy hosszabban, annál jobb), hogy mi lehet ez.

Előre is köszönöm a segítő szándékú válaszokat!