Ha nem igazán van humorérzékem, akkor az fejleszthető még felnőttként?
Vagyis nem tudom, hogy a humorérzék hiánya okozza-e.
Ha vicces filmet nézek, vagy olvasok valami vicceset, akkor teljes mértékben értem a poénokat, nevetek, kifejezetten szeretem a vígjátékokat, humoros regényeket, mémeket, stb.
Társaságban is, ha szóba kerülnek ezek, vagy vicces történetek, akkor értem a poént, nevetek.
Viszont az ilyen "szabad" viccelődés-poénkodás kívül esik a felfogásomon, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak.
Példa: egyik rokonom kért, hogy vigyek neki egy csillagcsavarhúzót a szerszámos dobozából. Odamentem a dobozhoz, láttam benne többet, és megkérdeztem, hogy kicsit vagy nagyot kér. Erre az egész család elkezdett hangosan nevetni (ez valami karácsony vagy szülinap volt, összejövetel), és még hetekkel később is emlegették, hogy milyen vicces volt a kérdésem. Bárkit kérdeztem a társaságból, hogy mi volt ebben a poén, nem adott értékelhető választ.
Igazából rengeteg ilyen történik, de ez a példa mindent elmond: valaki viccesen beszól valakinek, mindenki érti a viccet, csak én nem. (Hozzáteszem, nem is mindig én vagyok a "céltábla", volt hogy az egész társaság valaki máson nevetett, vagy semleges témán, és akkor se értettem. A saját tapasztalatokon kívül még sokszor az ilyen stand-up comedyt se igazán értem, hogy mi lenne benne humoros.)
A másik amit végképp nem értek, hogy az emberek miért találják felháborítónak, dühítőnek, ha megkérdezem hogy az adott szituáció miért volt vicces? Először kinevetnek ezért a kérdésért is, de második-harmadik alkalommal feldühödnek és lecsesznek. Ilyesmit bunkóság kérdezni? Vagy miért?
(A leírtak minden egyes ismerősömre igazak, akivel kicsit is közelibb a viszonyom. Kisgyerekektől nagyszülőkig, falucskától Budapestig.)
Úgy érzem magam, mintha a homlokomra lenne írva, hogy "idióta", de olyan tintával, amit rajtam kívül mindenki más lát, de én nem.
Szóval a kérdésem kettős:
Hogy tudnám
- elérni, hogy értsem az ilyesmi viccelődést? mi kell ehhez? tanulható valahogy?
- elérni, hogy ne háborodjanak fel az emberek, ha nem értem a viccet? rá lehet őket venni valahogy, hogy elmagyarázzák anélkül hogy mérgesek legyenek?
válasza:
válasza:Lehet, hogy én is fapofa vagyok, de a csillagcsavarhúzós dolgon fogalmam sincs, mi volt a vicces.
A humorérzék egy érdekes dolog, én a primitív, vagy a faviccektől a falra mászok, inkább sírnék, mint nevetnék. Általában értem őket, de azt kívánom, bár ne érteném, mert mi a fenét lehet ezen röhögni?
Tőlem pl. mérföldekre áll az amerikai humor, a hajam az égnek áll az olyan humoroktól, mint pl. a Rém rendes család, vagy az Amerikai fater, de írhatnám Jim Carrey-t is. Hozzám a Csengetett, Mylord? humora áll közel.
A humorérzék felnőtt korban szerintem nem nagyon alakítható, legalábbis nekem nem sikerült, pedig nem vagyok már mai gyerek. De ettől függetlenül lehet próbálkozni. :)
A párkapcsolatban is fontos a közel azonos humorérzék, mert egy életet leélni azzal, akinek az agyadra megy a humor, nos, az valami borzalmas lehet.
válasza: válasza:Ahogy a #2-es hozzászóló, én sem értem a csavarhúzós dolgot.
És sok dolgon, helyzeten nem tudok nevetni, amin mások megpukkadnak. Sok esetben nem azért, mert nem értem a furcsaságát, egyszerűen nem találom viccesnek.
Tizenpár éve valaki azt mondta, azért van mert nem elég szenzitív a humorom. Hátja, ha az akkor országos poén, a "nefürdjéle" a mérce, akkor azt mondom hála az égnek.
Csengetett, Mylord? Imádom!
Hogy fejleszteni lehet-e, nem tudom. Keresgélj a stílusok között. Ha meg nem értesz valamit, rántsd meg a vállad, mosolyogj egyet, és felejtsd el. Legalább nem hergeled bele magad az önmarcangolásba.
:)
válasza:Én sem értem a csillagcsavarhúzós dolgot. Legfeljebb azt tudom elképzelni, hogy a társaság kissé illuminált volt és már bármin nevettek volna.
Csengetett Mylord ? fergeteges, de tegyük hozzá: a magyar szinkron legalább 50%-ot emelt rajta.
válasza:Annyit még hozzátennék, hogy a humort vagy érti valaki, vagy sem. A humor egyik erőssége éppen a spontaneitás és szerintem azért dühösek, ha magyarázni kell, mert ez veszik el, a spontaneitás, amit már nem lehet előhozni és ugyanúgy előadni sem.
De ha eleve neked nem humoros, akkor ne foglalkozz vele, te ilyen vagy, fogadják ezt el.
Még jó semleges példa Hofi. Az ország nagy része viccesnek találja, ahogy elnézem. Szerintem néha jópofa, de ez a maximum. De teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy én nem tudok valami alapinfót, ami kell a megértéséhez. Ezért kérdeztem már ismerősöket és ismeretleneket is arról, hogy miért látják viccesnek őt.
Lényeg a lényeg, interneten még fenyegetést is kaptam, hogy meg leszek verve. Szidást, ócsárolást azt megszámlálhatatlanul.
Úgyhogy Hofit már meg se említem élő ember előtt, ha szóba kerül akkor pedig némán mosolygok és bólogatok.
De egyrészt továbbra se értem, hogy miről maradtam le, ami kéne ahhoz hogy értsem(?), másrészt nem tudom, hogy az "én annyira nem érzem viccesnek ezt a fellépőt" miért rosszabb, mintha elátkoznám a beszélgetőpartnerem családját....
válasza: válasza:Hofi nagy igazságokat mondott, hatalmas zseni volt, de soha nem tudtam rajta röhögni és erre mindig nagy szégyennel gondolok, tekintetbe véve, hogy a fél ország Hofi bűvkörében él. Elismerem a munkásságát, de már az előadásmódjától is falnak megyek. Hát ilyen ez a humor, megosztja az embereket. Nem véletlen írta Karinthy, hogy "humorban nem ismerek tréfát."
Éppen a közelmúltban háborodtam fel, hogy miért nem csinálnak szuper vígjátékokat manapság és pl. miért nem nyeri soha vígjáték az Oscar-díjat? Nos, talán azért, mert a humor még mindig megosztóbb dolog, mint pl. egy homoszexualitásról készült film. Nagyobbat lehet vele bukni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!