Milyen neked egy öntudatos, sikeres, lényegében "tökéletes" ember? Nem kell nemekre bontani, csak általános jellemzőket kérnék.

Számomra nem az a tipikus simulékony, megnyerő fazon, hanem az, aki járja az útját, gyakran nemet mond és ennek ellenére mindenki szívesen beáll mögé és figyel rá.

Számomra a sikeres emberek azok, akik a legkevesebbet adnak mások önként nyilvánított véleményére és akiknek pontosan megvannak azok az emberek és mentorok az ismeretségi körében, akiktől tanácsot kérjenek.

Azok, akiket nem hat meg, hogy ki hogy ítélkezik, akik felülbírálják a normákat és ésszerű döntéseket hoznak szokások és mások világképébe illeszkedés helyett. És ugyanilyen higgadtsággal, szemrebbenés nélkül hagyják rá a fröcsögőkre is a hülyeségeiket.

Alapvetően hiszek abban, hogy a sikeres ember nem illik az átlagemberek közé. Ez nem azt jelenti, hogy sokan nem kedvelik, hanem azt, hogy nem alkalmazkodik hozzájuk és nem foglalkozik velük, hanem inkább teszi a dolgát.

Tetszik első válasza nagyon.

Amúgy a sikeres ember az aki képzi magát megállás nélkül,2 lépéssel előbbre jár mindig.

Kreatív megoldja a dolgokat,VÁLLALJA A FELELŐSSÉGET az életéért a tetteiért.

Nem vár senkire nem mutogat ujjal,hogy a kormány hogy orbán ez az amaz.

Saját sorsa kovácsa,tökéletesìti magát a szakmájában, rendezett az élete,megfelelően táplálkozik,sportol,nem eszik junk foodot.

Igényes nagyon önmagára a környezetére,nem marad benne a langyosba.

Nyelveket beszél,értelmes,teljesen máskép gondolkodik mint a legtöbb ember hiszen ezért is sikeres,mert nem áll be bégetni.

Támogató sikeres támogató emberekkel veszi magát körbe,aki lehuzza meg átlagosan beáll a sorba azzal nem tud mit kezdeni egy társaságba mivel tisztában van,hogy a hozzá közel álló 5 ember átlaga.

Utána néz dolgoknak,a médiát elkerüli amennyire tudja.

Amit pici betűkkel irsz, az hellyel-közzel szimpatikus, viszont a vastag betűs tulajdonságok a kérdésben számomra kifejezetten ellenszenvesek.

az öntudatos, (evilági mérce szerint)sikeres, "tökéletes" ember a 21. századi önmegvalósitást hirdető, hedonista felfogású fogyasztói társadalmának a szörnyszülöttje szerintem.

számomra az alázatos, szerény, szeretetteljes, saját és mások tökéletlenségével tisztában levő, megbocsátásra és elfogadásra képes, hivő lelkületű ember számit sikeresnek, tartozzon bármilyen valláshoz.

Aki alapvetően erős (testileg, lelkileg) + tudja, mit akar és tesz is érte (de inkább jókor, jó helyen, lehetőségeket kihasználva és nem önmagát túlhajszolva)

Huszonéves vagyok, de a harminchoz közelebb, mint a 20-hoz.

Őszintén megmondom, úgy irigylem az erős kortársaimat!

Akik testileg is majd' kicsattannak az egészségtől és alapvetően erősek, például harmadik alkalomra lefutnak 10 kilométert 1 óra alatt úgy is, ha előtte már 2 éve tunyultak. Én meg folyamatosan mozgok és örülök, ha 35 perc alatt megvan az 5 km és nem ájulok el a végére konkrétan.

Irigylem, akiknek nincs krónikus betegségük.

Irigylem, akiknek jó az agyuk és egy nehéznek mondható egyetemi szakot is elvégeznek úgy (akár nappalin, akár másoddiplomaként estin, levelezőn), hogy csak a vizsgák előtt tanulnak, nem kell nekik folyamatosan és minden hétvégén.

A munkahelyükön pedig hamar megértik a dolgokat és gyorsan beletanulnak....

Ha még mentálisan nagyjából egészségesek, erősek a soft-skilljeik, könnyen beilleszkednek...

Ha egy eleve jó adottságú ember (genetika, neveltetés, környezeti tényezők) még tesz is magáért, tanul, sportol, akkor bármire képes lehet.

Egy mindenben gyenge (én sajnos az vagyok) ha szétküzdi az agyát, akkor is maximum azt a szintet éri el, mint ahol az erősek tartanának, ha ők nem tennének magukért.