Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Sok olyan ember van, aki úgy...

Sok olyan ember van, aki úgy nőtt fel, hogy mindig azt érezte és érzi a mai napig, hogy a szülei kevésbé szerették/szeretik, mint a testvérét/testvéreit?

Figyelt kérdés
Akinek ilyen tapasztalta van, hogyan tudta ezt feldolgozni, elfogadni és elengedni? Sikerült az önbizalmatokat felépíteni és egészséges lelkületű emberré válni? Nekem ez mind nagyon nehéz folyamat, de igyekszem és remélem egyszer 100%-osan sikerül.
2020. ápr. 23. 12:29
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:

Én egyke voltam, de sose titkolták, hogy nem szerettek. Verbálisan és fizikailag is bántalmaztak, a kedvenc családi sztori kiskorom óta az volt, hogy csak azért születtem meg, mert anyám kicsúszott az időből az abortusszal és nem tudta lefizetni az orvost.. Képzelheted. Anyám imádott nyilvánosan megalázni, pl. az osztálytársaim vagy a szomszédok előtt lehúzni a nadrágom és szíjjal verni a csupasz hátsóm és lábaim, rengeteg ilyen emlékem van. Amióta nagykorú vagyok, az se érdekel, élnek vagy halnak mert elköltöztem jó messzire és minden kapcsolatot elvágtam. Ez segített elindulni a gyógyulás útján, enélkül nem ment volna.

Sokáig tartott, nagyon nehéz volt, 3 év terápia és még több év önismereti csoport kellett hozzá, de feldolgoztam. Sikeres, boldog ember vagyok, annyi maradt meg az egészből, hogy nehezebben kötődöm, mint az átlagember és ha valaki rosszul bánik velem, nagyon hamar képes vagyok elengedni. Tudok bízni, tuodk őszintén szeretni, szeretem önmagam is, értékes embernek érzem magam. Ne add fel, neked is sikerülhet, ne szégyellj segítséget kérni, ha egyedül nem megy.

2020. ápr. 23. 12:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:

Mai napig felnöve is megkülönböztetnek minket.

Föleg apa.

En sajnos sérültem is annyiban igy a rossz apai minta miatt hogy a ffiakkal nem találom a hangot es hajlamos vagyok alázkodasra is a folyamatos kisebbrendüségi érzés miatt ami születésemtöl kezdve kialakult (velem nem játszott nem beszélgetett cdak tesommal, egymás mellett éltünk, viszont a kritizálással lenézéssel nem volt szükmarku)

Tesommal annyi köztünk a különbség hogy en mindig gyámoltalanabb voltam nehezebben oldódtam es apát ez irritálhatta hogy nem egy vagány kiscsaj vagyok de rá is segitett hogy nehogy az legyek kèsöbb se.


Nem tudom feldolgozni elfogadni csak kizarolag jo viszonyt tartok fennt mert ö mègis az apám es szeretem azzal a gyermeki naiv szivvel, fájna ignorálni.

De felnöve nincs nagy kapcsolatunk messze lakom, stb, es ez annyiban vigasztal hogy az en gyerekemmel ezt már nem fogja tudni megtenni, mert ugyanugy unokákat is megkülönböztet már csak szoban is, tesomé biztos okosabb lesz ha lesz meg ilyenek hangoznak el a mai napig!

Szoval az èn gyermekem majdan már nem az ö közelében es befolyásolásában fog felnöni, ès nem lesz elnyomott sérült egy életre és ha magamat nem is tudtam megvèdeni kicsiként, mindenek elött van hogy de a gyerekemet(gyerekeimet)bármi áron Minden hasonlotol megtudom az utolsokig is ès egészsèges énképüek es önbizalommal teliek lesznek HA lesz párom..

2020. ápr. 23. 12:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 A kérdező kommentje:

Kedves első, szörnyű volt olvasni a soraid, nagyon sajnálom. Nekem ennyire nem volt durva, az én anyám mindig odafigyelt arra, hogy csak úgy alázzon meg, ha senki nem látja/hallja, így ha elmesélném bárkinek el se hinné, mert a látszatra mondig nagyon ügyelt. Amit én éreztem az az, hogy egyedüli lánygyerekként nem érek annyit, mint a fiú testvéreim. 100-szor többet kellett dolgoznom, teljesítenem otthon tized annyi elismerésért. Nekem is van sok-sok sztorim. Apám egyszer meg is mondta, hogy anyám engem nem szeret...persze neki is a kisfia volt a kedvenc, de csak az egyik, a másikat nem szerette.

Terápiára én is gondoltam már, habár nekem ez időszakos. Időről-időre visszatérnek a rossz emlékek a gondolataimba, és olyankor hetekig/hónapokig ezzel kelek-fekszek. Aztán elmúlik, majd néhány hónap múlva újra előjönnek ezek a gondolatok és kezdősik előről.

2020. ápr. 23. 12:46
 4/11 A kérdező kommentje:

Kedves második, sajnálom a te sérelmeidet is. Nekem emiatt lesz szigorún csak egy gyerekem. Soha nem akarom megadni még a lehetőségét se annak, hogy esetleg ne egyformán tudjam őket szeretni.

A kritika nekem is bőven járt, önbizalmam nem sok van. Dícséret ritka volt, mint a fehér holló. Sajnálom, egyetlen gyerek sem érdemelné ezt.

Kívánok szép életet! Mi legyünk sokkal jobb szülők! Az ilyen szülők pedig remélem egyszer megbünhődnek.

2020. ápr. 23. 12:50
 5/11 anonim ***** válasza:

2.vagyok. és én szemrebbenès nélkül válni is fogok ha ugy èrzem a párom veszélyezteti ilyen vagy haspnlo formán a gyermeket.

Anya sok veszekedès minden mellett is kitartott apa mellett. ÉN fizettem meg az árát!

Mindig a gyeren sziv.

Èn ezt nem fogom hagyni.

2020. ápr. 23. 12:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 A kérdező kommentje:
3-as teljesen igazad van. Mondom én, mi sokkal jobb szülők leszünk, nem fogjuk elkövetni ezeket a hibákat.
2020. ápr. 23. 12:57
 7/11 anonim ***** válasza:
Pszichologusok csak tünetileg tudnak kezelni, esetemben pl tanitani hogyn vetközzem le az áldozatszerepet es tünjek határozottnak magabiztosnak, viszont a gyerekkori beidegzödèsekre epül az egész személyisèg azaz a gyerekkir tesz téged azzà ami vagy, kepzeld ugy mint egy kartyavàr alját, nem lehet csak ugy kivenni a lapot legalulrol es meg nem történté tenni mert onnanstol x éves korodtol kellene teljesen uj szemelyiseget felépiteni aki èrtelemszerüen igy egy masik ember lenne es nem te a börödben. Ilyen nem létezik. Tüneti kezelès lètezik csak hogy èlhetöbbè tudják tenni ami vagy.
2020. ápr. 23. 12:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 A kérdező kommentje:
Kedves 7-es, leírtad azt, amit nem akarunk hogy igaz legyen, de sajnos a lelkem mélyén én is tudom, hogy ezt kitörölni nem lehet, csak valahogy fejben tudatosítani azt, hogy a múlton nem lehet változtatni, csak a jövőn és magamon, hogy én milyen szülő legyek majd.
2020. ápr. 23. 13:03
 9/11 anonim ***** válasza:
Nekem sajnos csak az segít, hogy felnőtt fejjel kamatostul adom vissza, amit kaptam. Ritkán vagyok elérhető anyám számára és akkor is pont annyira foglalkozom vele, ahogy anno ő velem. Sokszor direkt trollkodom vele. Sajnos nem hozza helyre, hogy miatta vagyok képtelen emberi kapcsolatokat létesíteni, de legalább jól esik.
2020. ápr. 23. 16:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:
Tudatosan ezen sosem gondolkodtam, de a tények az igazolják hogy 3an vagyunk testvérek, de ebből 1 az kedvenc, mert mindenben ő van segítve.
2020. ápr. 23. 18:26
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!