Ti is voltatok abban a helyzetben hogy kifele azt mutattátok hogy minden rendben veletek de igazából se mi sem volt rendben és belülről sirtatok?

Szerintem, mindenkivel megtörténik.

Mindig így vagyok.

A facebook és társai nagyrészt erről szólnak.

Nem, nem vagyok mártír. Ha valami szar, azt kimutatom, akkor legalább kapok segítséget

Rengetegszer. Nagyon érzékeny vagyok, de nem szeretem kimutatni azt, ha gyenge vagyok, mert megkaptam már, hogy túlérzékeny vagyok, hisztizem meg ilyesmi. Meg vannak azért olyan helyzetek, ahol nem veszi ki jó magát az, ha az ember mondjuk felemeli a hangját vagy elsírja magát. Nyilván pl. munkahelyen ez nagyon nem lenne profi hozzáállás, pedig ott is találkoztam már olyan helyzettel, hogy nagyon szemét módon bántak velem és megaláztak. A legutóbbi ilyen nagyon durvább helyzet meg az volt, amikor egy magánéleti krízis miatt rosszabbul teljesítettem a munkahelyemen, és azért mégsem mondhattam el a főnöknek, akivel nem vagyok olyan bizalmi viszonyban, hogy azért, mert otthon ez meg ez van, és nem tudok úgy koncentrálni / depresszióba estem. De nemcsak munkahelyen, hanem családdal, ismerősökkel is történik ilyen, hogy nem vagyok kész arra, hogy beszéljek vmiről, ami bánt.

Szerintem minden érző embernek vannak ilyen pillanatai.Nekem is volt ilyen.