Van önbizalmad? Ha igen akkor mindig is volt, ha nem akkor minek hatására lett? Tisztában vagy ettől függetlenül a hibáiddal? Szeretnél rajtuk változtatni vagy elfogadod magad 100%osan?

Van de nem volt mindig. Felnőttem,egy szakítás után magamba néztem és megtaláltam önmagam. Régebben az emberekkel való társalgást is utáltam, most már tudom hogy mindenkivel beszélni kell, mosolyogni stb.

A lányoknak is a mosolygós pozitív énem jött be így aztán ez maradt is :)

23/f

Régebben kevesebb volt. Pl. nem mertem az ellenkező nemmel nagyon beszélgetni (lány vagyok) vagy idegenekkel. Féltem kiállni emberek elé és elmondani a véleményemet, gondolataimat.

Nekem ami segített, az a kor. Érettebb lettem, elfogadtam magam. Rájöttem, hogy nem fog összedőlni a világ, ha hülyeséget mondok, mindenkivel megesik.

Illetve segített még a "gyakorlás". Egyre több komfortzónán kívüli helyzetbe kerültem pl. nagy társaság, ahol alig ismerek vlkit; az egyetemen csomó kiselőadás tartása; olyan munkahely, ahol naponta új emberekkel kell beszélni személyesen és telefonon.

Nagyjából most kezd lenni, de ehhez kellett egy hatalmas pofon magamtól magamnak.Gyakorlatilag 8 éves házasságomat tettem tönkre a hibáimmal. Ahelyett, hogy jó mélyen magamba néztem volna, vállaltam volna a felelősséget a tetteimért, döntéseimért.Mindig szegény exem volt a hibás mindenért.Úgy érzem lassan felnövök, de sajnos előbb kellett volna.

Természetesen tisztában vagyok a hibáimmal, és próbálom is őket javítani.