Tényleg ennyire szörnyű lennék?
A férjem folyton lehurrog, hogy én mindenkivel osszeveszek. Pedig fele annyival sem mint amennyivel tudnék. Tény, hogy nehezen fogom vissza magamat, ha bunkonak érzem valaki viselkedeset, annak 70% eselye van, hogy szóvá teszem.
Lehet, hogy a mostani eü. helyzetben en is feszultebb vagyok, ahogy mindenki más is, de pont ezért jobban odafigyelhetnenek egymasra az emberek.
Maga a szitu az volt, hogy 1,5 honap bevásárlás kihagyás után (férj megy, én gyerekkel otthon, őt nem szeretném bevinni magammal, eddig egyedül vagyok + praktikussag okokbol) ugy alakult, hogy most mégis én tudtam csak lemenni. Így ma először tapasztaltam meg, hogy az emberek ugyanúgy nincsenek tekintettel a masikra, mint a virus előtt: így pl. alapbol utalom, ha pont mellettem áll meg valaki 20 cmre köhögni csak úgy bele a vakvilagba; vagy melletted paszirozza át magát, miközben két lépést kerülne es 5x annyi hely van; vagy befurakszik az ember elé, de annyit nem mond, hogy kösz, bocs, vagy bmeg. Hát nem tudom, ki hogy van ezzel (?) de engem ezek rettenetesen idegesitenek, és az utobbit pl megjegyeztem az illetőnek (nem szólt vissza semmit).
Itthon meséltem, mondtam, hogy na ezt a részét mennyire nem szerettem a vasarlasnak. Erre megkaptam, hogy ma már ne idegesítsem, meg hogy én mindig mindenkivel osszeveszek. Én viszomt úgy érzem, alapvetően jót tetelezek fel az emberekről, de amikor ennyire tesznek a másikra... (és akkor ez még annyira nem is volt durva, mint amikor pl terhesen már látható pocakkal jól nekem jött egy ffi annyira sietett, rám sem nézett, okozott e fájdalmat) - hozzateszem, ez Bp., én kisebb városból jövök, ott azért nem volt nagyon ilyen.
Szoval nem tudom. Szerintetek? Ez normalis? Én veszem fel nagyon a dolgot? Vagy forduljak pszichológushoz? Vagy a párom túl beletörődő (ő egyébként bpesti)? Vagy a kapcsolatunkkal is baj van? Mert már ez is felmerult bennem, de lehet velem van a baj? Tényleg nem tudom most már...
Segítséget kérek, nyugodtan lehet negatív is, mindent át fogok gondolni!
Előre is köszönöm!
válasza: válasza:Jogos...sajnos egyre több a 0 tiszteletet adó ember, sokakra elég ránézni s megtudod, hogy önmagát se tiszteli, nemhogy a másikat.
Pl nem tartja távolságot, ezzel azt is mutatja, hogy saját magára sincsen tekintettel. Hiszen mi van, ha ő maga kapja el valakitől.
Engem nem érdekel a virusosdi bizonyos tények miatt, de azt nem irogatom le.
Én alapból tartottam mindig is a tisztességes távot másoktól, hiszen ez nekem is jobb + nem mászok bele más kis zónájába.
Itt vírus idején pedig méginkább tiszteletben tartom azt, hogy mások úgy érzik biztonságba magukat, hogy tartják a távot.
Fusztrálttá válnak, ha közelebb vagy, felesleges stresszt gerjeszt.
Én pedig mindenki szemszögéből utálom a felesleges dolgokat.
De akinek meg kell mondani valamit, vagy jól leosztani, eltaposni diplomatikusan megválogatott szavakkal is le lehet rendezni.
Sőt, hatékonyabb, nagyobb hatást lehet kelteni.
Nem kell ide "k.....any..d" meg hasonlók se ordítás.
Az érzelmeidet kontroláld, azt ami benned van más és finomabb módon, de őszintén is lehet tálalni.
Pl nem vagyok jóba apám 'családjával' (párja, és lánya aki féltesóm).
Alapból nagyon megválogatom kiket engedek magam közelébe + számomra csak nyűg az emberek zöme, áthidalom azokat, akik nem számítanak nekem.
Anyák napjára kitalálta féltesóm, lepjük meg együtt a mamát.
Nyélből őszinte szavakkal egyenesen kijelentettem, hogy én már csináltam ajándékot és nincs kedvem egy emberhez se aznap.
Édestesóm és párja, amint találkoztak velem elnevették magukat, hogyan megmondtam a dolgokat.
S nekik is feltűnt, ami nekem:
Azért kezdtek segget nyalni apai águnk, mert pénzre/örökségre mennek...
Mert korona előtt nem volt fontos az "szegény mama biztos egyedül érzi magát"... (idézve a beszélgetés kezdetéből.
Legyél őszinte, csak tudd kezelni a helyheteket.
Egyre vacakabb a mentalitás, IQ, EQ...stb.
válasza: válasza:*egy párkapcsolat.
Egyébként nekem is van ilyen ismerősöm, aki mindenen kiakad, kicsit túlzottan önérzetesnek tartom. Nem mondom, hogy jogtalan, amit mond, de irtó fárasztó lehet neki folyton idegeskedni és egy idő után hallgatni is. Az emberek sajnos nem változnak meg attól, hogy rájuk ripakodsz, de az is lehet, hogy valaki csak elbambul és azért nem vesz észre. Én az ilyen sorba furakodókat csak simán visszaelőzöm és el van intézve, nem foglalkozom vele többet.
Köszi a válaszokat! Megfogadom a tanacsokat. Tényleg sokszor egy nagy bosszankodas a napom, elméletben tudom mit kellene tennem, gyakorlatban nem megy zsigerből.
Azért jó, hogy ezek szerint talán nem vagyok dilis. Az nehéz, hogy pont a párom nem áll mellém - legalabbis úgy érzem - ha nem is mindenben, de legalább egyszer-egyszer.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!