Szükségem lehet pszichológusra vagy nem annyira komoly a probléma? (lent)

Tudom itt nem feltétlen szakszerű választ kapok de érdekelne mások szubjektív véleménye. Bocsi, ha túl hosszú.

Kisgyerekként nagyon énközpontú voltam és imádtam beszélni, állandóan, ez a mai napig így van. Amióta csak emberekkel vagyok körülvéve valamilyen formában mindig kiközösítettek. Ez lehet valahol az én hibám ezt nem akarom másra fogni. Sosem voltam elégedett saját magammal tehát nagyon sokáig volt éveszavarom és gyűlöltem saját magam. Ez mostanra sokkal jobb lett de a mai napig nem szeretem. A helyzethez hozzátartozik az, hogy a családom főleg az anyám nagyon kritikus. Szeret megalázni mások előtt és kritizálni, butának nevezni és megjegyzéseket tenni rám.

(ez alaptalan, objektíven nem vagyok egy lassú felfogású). Valamint kicsiként sokat vert és kiabált velem.

Alapvetően könnyen nyitok mások felé nincs problémám azzal ha előadást kell tartanom vagy, ha beszélnem kell egy idegennel akár. Ezzel szemben akaratlanul próbálok kompenzálni, jobbnak mutatni magam a másiknál és nem érzem magam értékesnek. Nagyon szorongom egy nagyobb baráti társaságban és nehezen oldódom fel. Nagyon feszült és ideges vagyok ilyen helyzetekben és legszívesebben eltűnnék vagy cserélnék valakivel.

Az utóbbi évben egyre inkább introvertált lettem a nagyon extrovertált folyton pörgő énemhez képest.

Ezeket a problémákat régóta próbálom megoldani de úgy érzem egyre rosszabb vagy stagnál.

Remélem érthetően írtam le.

18L