Nőként milyen tipikus női dolgokat nem csinálsz?

Nem járok fodrászhoz, se manikürőshöz meg pediküröshöz, hetente egyszer mosok hajat azzal a hajsamponnal ami van, nem veszek fel mellkidobós felsőt, nem akarok gyereket, nem érdekelnek a nyáltengeres csókjelenetek, nem érdekelnek a Júlia féle füzetek.

Festem a körmöm, de soha nem rózsaszínre vagy pirosra.

Ha rúzsozom a számat (ami nagy-nagy ritkaság), hagyom a pinket(rikitó rózsaszín) meg a pirosakat.

Nem veszek fel tűsarkút.

Ha kocsit kellene venni, egyrészt egyedül néznék utána, hogy mire kell figyelni és nem csak annyi számítana, hogy milyen a színe.

(Lehet, pont a színe lenne az utolsó szempont...Jó, rózsaszínnél meg hasonló színeknél elgondolkodnék.)

Nem tudok jól takarítani.

Sminkben leginkább csak a szememet festem.

Nincs édibédi cuki ölebkutyám.

Nincs hosszú körmöm. Ha műkörömre adom a fejem, tuti, hogy se nem rózsaszín, se nem piros nem lesz.

Nem érdekel a szerelem, a romantika. Nem vágyom párra.

Nem hordok magassarkút.

Nem sminkelek. Sem manikűrt.

Nem szerettem a merevítős melltartókat és inkább sportosabb darabokat hordok.

Szerintem a "tipikus női dolgok" nagy részét a legtöbb nő nem csinálja, csak egy bizonyos réteg. Pl nem is ismerek olyat aki rendszeresen jár műkörmöshöz, és mindenhova magassarkúban megy.

De a legtöbb nőre viszont jellemző, hogy szőrtelenít, amire én nem vagyok hajlandó ¯\_(ツ)_/¯

(és nem; nem vagyok büdös, koszos, elhanyagolt)

Én elég nőies vagyok (divat,smink)

Viszont utálom a csajos/nőies/romantikus filmeket vagy könyveket.

Írtózom a műkörömtől, vagy attól, hogy,megcsinálják, illetve a műszempillától. Utálom a rózsaszínt és a szoláriumot.

Nem járok fodrászhoz (magamnak vágom a hajam). Nem járok körmöshöz, soha nem is volt műkörmöm. A sminkeléshez való tudásom és tehetségem kimerül a szempillaspirálozásban. Utálok vásárolni, utálom a divatot, a legtöbb divatosnak mondott cuccot, fel nem venném a világ összes pénzéért sem.

Ha mennem kell valahova, akkor nem állok órákig a tükör előtt, hogy "jajj, most mit vegyek fel". Általában nagyon hamar elkészülök mindig és ettől függetlenül nem nézek ki úgy mint egy hajléktalan, ezért nem értem miért kell ilyeneken drámázni.. :D Én képes lennék melegítő cuccban is a világ végére is elmenni.

Nem tudok sütni, főzni, bár már azért a főzés elkezdett érdekelni (már ideje volt).

Nem tudom, mi a "tipikus női" dolog, de ha a női sztereotípiákat vesszük figyelembe akkor mondjuk körmöshöz, szoliba meg kozmetikushoz nem járok, nem vagyok túl romantikus és érzelmes alkat se, nem szeretek főzni, sütni pedig egyáltalán nem szoktam. Az elmúlt 5 év alatt összesen 1 db szoknyám volt.

Nem szeretek vásárolni, nézelődni, 1 óra nekem bőven elég egy plázában (az online vásárlás viszont a gyengém....). Nem érdekel a házasság, a családalapítás, úgy vagyok vele, hogy ha lesz lesz, ha nem, én anélkül is teljes és boldog vagyok. Nem vagyok táskamániás, összesen 3 táskám van: egy hétköznapi/alkalmi kisebb, egy hátizsák meg egy sporttáska edzéshez.

"Megkaptad már h nem is vagy nő? Vagy nem "rendes nő"?"

Annyiszor, hogy kamaszkorom elején konkrétan azt hittem, transzszexuális vagyok.

Sok mindent leírtak előttem, ami jellemző rám is. Nem értek a sminkeléshez (szempillaspirált, korrektort szoktam használni össz-vissz), nem járok kozmetikushoz, se fodrászhoz, sosem volt műkörmöm. Gyűlölök ruhát (vagy úgy bármit) vásárolni, a lehető leggyorsabban szeretem letudni az ilyesmit. Nem használok parfümöt, nem hordok ékszereket. Nem érdekel, melyik holmim hogy néz ki, ameddig a funkcióját ellátja. Hidegen hagynak mind a cuki állatos videók, mind a romantikus komédiák, mind a szerelmes témájú popslágerek. Nem tesz boldoggá, ha apró ajándéktárggyal/virággal kedveskednek nekem (elfogadni elfogadom, mosolygok is hozzá, hogy ne legyek bunkó, de legbelül nem érzek semmit). Nem igénylem az "úriember" gesztusokat, hogy előre legyek engedve az ajtóban, hogy meghívjanak dolgokra, hogy puccos étterembe vigyenek, hogy gyertyafényes legyen a vacsora; elég, ha a másik ott van nekem és beszélgethetek vele. Sütni-főzni nem tudok, világéletemben hidegen hagyott, annyit tervezek csak megtanulni belőle, amennyi az önellátáshoz feltétlenül szükséges. Arról beszélek, amiről úgy érzem, hogy tényleg érdemes, csupán azért, hogy ne legyen csend, sosem. Nem r!bancozom a női ismerőseimet orrba-szájba a hátuk mögött, nem különösebben érdekel mások szerelmi és/vagy szexuális élete. Nem értek szót könnyen a gyerekekkel, ami egyébként szívás, mert sajátot úgy érzem, szeretnék valamikor (whatever). A párválasztási preferenciáim is eltérnek kicsit a megszokottól, nem a tipikusan férfiasnak tekintett értékeket keresem a jelöltben. Ha valaki elpanaszolja nekem a problémáját, akkor annak a megoldására fogok javaslatokat tenni neki, szóval nem én vagyok az embere annak, aki "csak" együttérzésre vágyik. Semmit sem kizárólag érzelmi szempontból közelítek meg, jobban szeretek objektív maradni, amikor tudok.

Hirtelen ezek jutnak eszembe. Nem hiszem amúgy, hogy nagyon egyedi eset lennék, egyrészt mert vannak olyan "csajosnak" mondott dolgok is, amiket csinálok, másrészt azért, mert nem nagyon ismerek embert, akire igaz lenne minden nőkről alkotott sztereotípia, szóval a körülöttem élő nőkről sincs ennyire lesújtó véleményem.