Mit csináljak, ha huszonévesen úgy élek, mint kb. valami kisnyugdíjas?

21 éves egyetemista lány vagyok, de kb. úgy élek mint valami 80 éves nagymama. Bár még a nagymamám is mindig eljár mindenféle rendezvényekre, bulikba stb., szóval még neki is aktívabb élete van hozzám képest. A szorgalmi időszakban pl. annyiból állnak a napjaim, hogy bemegyek az egyetemre, visszamegyek a koliba, tanulok/valamivel elfoglalom magam egyedül, majd alszom. Vizsgaidőszakban és a szünetekben pedig nagyjából ugyanez szokott történni, csak pepitában. Ha visszamelékezem az elmúlt éveimre, akkor igazából nem sok jó emléket vagy élményt tudnék felidézni, mert tulajdonképpen nem csináltam soha semmit és csak úgy eltelik az idő. Miközben egész sok dologhoz lenne kedvem, de vagy a körülmények (hely és idő) nem teszik lehetővé, vagy pedig nincsen hozzá társaságom. Az egyetem elég sok időmet elveszi és helyhez is köt, míg a szünetekben otthon vagyok (=a semmi közepe), ahol pedig nincsen semmilyen lehetőség (se szórakozás, se munka, se tanulás, se semmi). Három olyan barátom van, aki tényleg a barátom és nem csak valami felszínes, érdekeken vagy illendőségen alapuló nyavalya. Velük sok szempontból tényleg jó a kapcsolatom, viszont elég ritkán szoktunk személyesen együtt találkozni és akkor is mindig csak összeülünk egyikünk nappalijában pár órára és ennyi, hiába hívom őket programokra, kirándulni stb., semmit nem akarnak csinálni. A családomban sincsen senki, akivel szervezhetnék bármit is közösen. Egyedül pedig vagy nem szeretnék (mert maga a társaság is hiányzik, hogy emberek között legyek és nem csupán az, hogy kimozduljak és csináljak valamit, ahol aztán ugyanúgy egyedül vagyok), nincs is hozzá sok ötletem (ami egyedül is élvezhető) vagy pedig nem merek (pl. egyedül tuti nem fogok elmenni buliba, ahol igazából ugyanúgy nem tudom mit csinálnék egyedül). Szóval ennek az eredménye az, hogy soha nem csinálok semmit, soha nem megyek sehová és csak otthon ülök. Persze, így is eltelik az idő meg lefoglalom magam stb., csak nem érzem jól magam, tök egyedül vagyok és nem így szeretnék élni.