Érezted már úgy, hogy saját magadat tartod vissza a fejlődéstől? A mi a teendő ilyenkor?

5 másodperces szabály, ennyi idő után kezdődik el hogy lebeszéled önmagad valamiről. Most nem a hülyeségről írok, amivel árthatsz magadnak vagy másoknak! Mondok egy egyszerű példát: nyelvet szeretnél tanulni, nézegeted a tanfolyamokat, és meglátsz egyet ami valamiért szimpatikusabb, mint a többi, de annak ellenére hogy a szándék megvan, mégis alszol rá egyet. Ilyen esetben nem szabad, ott helyben azonnal be kell adni a jelentkezést, különben semmi nem lesz belőle. Ez persze mindenre igaz, nem baj ha esetleg rossz döntést hozol, abból is tanulsz, fejlődsz, és később egyre jobb döntéseket hozol majd. Remélem érthető így :)

Amúgy a félelem meggátol a fejlődésben, nem félni nem szabad, hanem azt hagyni nem szabad, hogy a félelem irányítsa az életed.

Sajnos ilyenkor más nem segít, csak az önuralom vagy a kellemetlen érzés feszítése, ami azzal jár, hogy nem teszed a dolgod.

Az élethez bátorság kell. Én nagyon sokszor hoztam drasztikus döntéseket az életemben (sokszor költöztem, gyerekként sokszor váltottam iskolát, belevágtam egy teljesen más szakmába a meglevő után, kiszórtam sok embert, akibe kezdetben kapaszkodtam, sok drasztikus váltás volt a hobbimban, stílusomban)... Ezeket a döntéseket alaposan körül kell járni. De ha meghozod őket, nincs min dilemmázni. Naná, hogy megérzed a változást, az a cél. És ebből tanulsz igazán.

Folyamatosan ezt teszem magammal.

Kérdezed meg magadtól: "Mi a legrosszabb, ami történhet velem, ha nem változom?".