Ha egy ember mindenkibe bele köt, mindenki életébe bele mászik, csak a saját ‘bölcs’ döntéseit tartja helyesnek, akkor melyik reakció térítené kicsit észhez?

Az ilyen ember általában nincs kibékülve saját magával.

Azok az emberek szoktak mindenkiben hibát találni, akik önbizalomhiányukat flegmázással palástolják. Nekem is van ilyen ismerősöm, munkatárs, folyton panaszkodik és senkire nincs egy jó szava. Fekete-fehérben gondolkodik.

Sajnos az ilyennel nem érdemes leállni vitatkozni, mert egy csőlátású ember sose dog eljutni arra a szintre, hogy bakker, lehet, hogy a másiknak van igaza. Mások fejében nem lehet rendet tenni. Csak ő tudna...

Szerintem hagyni kell az ilyet, sőt jobb kerülni, mert mérgező hatással van másokra és kinek kell a felesleges feszültség.

A linket lehagytam:

#ENTP

[link]

Az efféle gondolkozással nagyon sok idő takarítható meg. Saját véleményünk és válaszaink lehetnek anélkül, hogy alaposabban megismernénk egy problémát, így a figyelmünket nyugodtan irányíthatjuk más dolgokra. De ha meg szeretnénk érteni a világot, ez a módszer nem igazán hasznos. Ha mindig támogatunk vagy mindig ellenzünk egy gondolatot, az vakká tehet minket a nézőponthoz nem illeszkedő információkra. Ha érteni szeretnénk a valóságot, rossz ez a megközelítés.

ahelyett, hogy csak olyanokkal beszélnénk, akik egyetértenek velünk, hallgassuk meg azok véleményét is, akik ellentmondanak, akik nem értenek egyet, és akiknek másféle gondolataik vannak - ők ugyanis kiváló forrásként szolgálnak a világ megértéséhez! Én is számtalanszor tévedtem már a világgal kapcsolatosan. Néha éppen a valósággal való szembesülés segít belátnom a hibáimat, sok esetben viszont az, ha olyan emberekkel beszélgetek és olyanokat próbálok megérteni, akiknek mások az elképzelései.

Na és akkor mi van, ha mindez azt jelenti, hogy nem lesz időnk olyan sok mindenről véleményt alkotni? Nem jobb néhány helytálló vélemény, mint sok elhamarkodott?

Két fő okot találtam, ami miatt az emberek a világ megértésére törekedve gyakran egyetlen nézőpontra összpontosítanak. A nyilvánvalóbbik a politikai ideológia, amelyre visszatérek még a fejezetben. A másik ok pedig szakmai jellegű.

Van ilyen rokonom. Felesleges leülni és magyarázkodni, mert azt ugyanúgy nem fogja elfogadni és tiszteletben tartani, ahogy a kritizált döntéseket sem.

Nekem a kicsit (ön)ironikus, kicsit vicces, kicsit szarkasztikus beszólások segítettek leszerelni. Ettől nem hagyja abba természetesen, legközelebb ugyanúgy nekiáll kioktatni, de legalább az adott témát le lehet zárni, mert nem tud rá reagálni. De ehhez ismerni kell az illetőt, hogy hol az a határ mikor nem lesz kiborulás, hiszti stb.

“Megmondoemberek”

Hosszu eves tapasztalataim alapjan az ilyenek akkor sem valtoznak, ha rossz esemenyek erik oket.... ma mar ha ilyennel talalkozom, azonnal tovabballok. Egy szot sem erdemel! Gondolja azt amit akar.... ugysem lesz igaza