Szeretsz dolgozni?

Gyűlölök. Tudom, hogy ez kell ahhoz, hogy legyen pénzem és meg tudjak élni, de ettől függetlenül gyűlölök dolgozni. Az ember élete nem arról kellene, hogy szóljon, hogy azért gürcöl, hogy enni tudjon és lakhasson valahol..

Ha lenne rengeteg pénzem valamilyen passzív jövedelem formájában, és csak azért járnék dolgozni, mert nem akarnék unatkozni, és így nem számítana a fizetés, csak az, hogy szeressem, amit csinálok, akkor talán nem utálnám.

Bár a hierarchiát akkor is nehezen viselném.

A mostanit helyet szeretem. Volt munkahelyem amit 1 nap után hagytam ott, mert már a tudattól, hogy mennem kell rosszul voltam.

Probléma a fizetés mennyisége, az előrelépés esélytelensége, hogy ennek a munkának nincs jövője. Nem ebből fogom megvenni sem a házamat, sem a teslámat.

Én rettenetesen utálok, gyűlölök dolgozni.

Eleve utálom a rendszerességet, eleve fojt, hogy kora reggel menni kell, csinálni kell. Fojt az 5+2-es rutin.

Nehezen viselem órákon át ugyanazt a fajta tevékenységet. Szabadidőmben (már amikor van ilyenem) is hektikus vagyok, a hobbijaim közül is hol egyik, hol másik kerül előtérbe. Nekem az iskola jó volt azért is, mert hol ez a tantárgy, hol az, hol amaz. A munka olyan, mintha egyfajta tantárgy lenne végig (és abból is folyamatosan Te vizsgáznál és házi feladatot írnál).

Ha olyasmit is csinálok épp, amit amúgy szeretek, akkor is. 1. Nem 8 órán át. 2. Nem mások elvárásai szerint. 3. Főleg nem nyomás alatt szeretném csinálni.

Én az az elmélyedős fajta se vagyok.

Hektikus, gyorsan váltogató fajta vagyok csapnivaló koncentrációs készséggel.

Például felsőoktatásban se tudom halogatni a dolgokat. Egyrészt nem bírom a nyomást. Másrészt képtelen vagyok egy nap órákon át ugyanazt csinálni.

Ha valami tevékenység nagyon tetszik, akkor 1 órán át el tudok mélyülni benne. De akkor már nagyon megfogott az a tevékenység. Kis netezés, egyéb után ismét 1 óra, majd ez az időtartam csökken és 4-5 óra után már tuti kivagyok.

Nos, fentiek miatt...

Már sok végzettségem van. Most találtam egy olyan területet, ami tetszik, abba kapaszkodom görcsösen, de egyre kevesebb az esély az elhelyezkedésre benne.

Ha mégis sikerül, minél több home office (nekem kell a nyugalom, az egyedüllét és az utazás hiánya) és részmunkaidős munkavégzés a távlati tervem.

Én folyamatosan tanulok, ahelyett, hogy ÉLNÉK. Viszont ott lebeg a szemem előtt, hogy utálok dolgozni és szenvednék a munkahelyen. Azért tanulok, hogy majd egyszercsak ne szenvedjek vagy ne annyira...

De ha lenne lottónyeremény vagy passzív bevételem, akkor nem dolgoznék munkahelyen. Hobbikkal kötném le magam, illetve kertesházat vennék.

Erre mondjuk mindig azt mondom, hogy már miért unatkoznék? A saját hobbijaimmal unatkoznék, de ha órákon át egyfajta dolgot kell csinálni mások elvárásainak megfelelően, azzal vajon nem?

Nem igazán, de mikor sokáig nem dolgoztam, pár hét után nagyon haszontalannak éreztem magam.

Ha megtehetném nem dolgoznék, de valamit tuti önkenteskednék, vagy nyitnék egy menhelyet.

Nem szeretek, ahogy rosszul vagyok minden egyéb társadalmilag elvárt dologtól. Mindig is lázadó voltam, amolyan életművész és sosem találtam a helyem. Nem is fogom soha.

Engem is beszipolyoz majd a rabszolgasors aztán már csak a halál vált majd meg egy szép napon attól, hogy ne kelljen unott pofával vonulni a birkanyájjal a munkahelyre, hogy ott tölthessem az egész átkozott napot.