Fogalmam sincs mi legyen. Merre tovább?

Kèrlek ne ítèljetek el, akármilyen furán is hangzik a sztorim..

Szóval idèn èv elejèn megcsalt ès kidobott a fèrjem. Elèg nehezen viseltem. Aztán ezzel egyidőben kaptam egy állásajánlatot, egy ismerősöm mutatott be a főnökasszonynak. Amikor találkoztam vele, már ismerte a törtènetem is, így azonnal felajánlotta, hogy költözzek hozzá, mert van egy üres szobája. Jobb lehetősèg híjján költöztem is, könnyebben el tudtam indulni a gyógyulás útján. Viszont a munkát mèg nem tudtam elkezdeni az új helyen, mert a vírus miatt alig megyeget a cègnek. Így most 35 km-re vagyok a règi/jelenlegi munkahelyemtől. Nagyon vártam, hogy mehessek az új helyre, mert sokkal többet keresnèk ott, a pozícióm is jobb lenne. Ezèrt gondoltam, ha most vesztesègesek is lesznek a hónapok, majd behozom az új cègnèl, ha kezdhetek. Viszont mèg semmi biztosat nem tudok...

Pár hónapja viszont megismertem valakit, akit ez idő alatt nagyon meg is szerettem, nagyon szèpen alakul a kapcsolatunk. Ő viszont 35km-re lakik, pont a másik irányba. Ő is lakótárssal lakik együtt, így idővel ő is el szeretne költözni, viszont további plusz 10-15 km-re. Igazság szerint, nagyon szeretnèk vele összeköltözni, de egyrèszt mèg valószínűleg korai, másrèszt mèg nem is beszèltünk róla egyáltalán. Harmadrèszt, akkor elèg messze lennèk mindkèt munkalehetősègemtől, így fel kellene adnom mindkettőt, ès egy teljesen új munkát keresni. Ami igazából nem is lenne gond, vagy hát fogalmam sincs...

Viszont a tiszta fejjel gondolkodó barátaim szerint, èrtelmesebb lenne a jelenlegi munkahelyemhez kicsit közelebb költöznöm, mert anyagilag egyre nagyobb sz@rban vagyok, mert pl elèg sokat el kell tankolnom. Másrèszt pedig ez egy fix munkahely, ahonnan leèpitèskor sem tennènek ki. Viszont ennèl a cègnèl sem rózsás jelenleg a helyzet, nem keresek valami sokat.

Ès ma jött egy ötlet a legjobb barátnőmtől, hogy költözzünk össze fèluton ( ő is vál jelenleg)

ez a költözés spórolna nekem az üzemagyagon, és ha szerencsénk van, és olyat találunk, akkor a lakbér árán is.

Viszont ezzel én lennék további 10 km-rel messzebb a barátomtól. És ha elindul végre az új cég, akkor már nem leszek helyben, ugyancsak autóznom kell.

Illetve ha úgy alakul idővel, hogy a barátom is úgy érzi, szeretne összeköltözni, nem akarom a barátnőmet sem sz@rban hagyni, hogy egyedül fizesse. Bár az ő költözéséhez a férje brutálsok pénzt adott neki, ha nem szórja el, a lakásra évekig nem lenne gondja. Pillanatnyilag, anyagilag ez az utolsó megoldás lenne a legjobb, de hosszútávon fogalmam sincs.

Az a helyet, hogy amióta a férjem elhagyott, semmi nem megy normálisan. Mindig tele voltam tervekkel, tudtam mit akarok, és mikor, most viszont csak sodródok, és igyekszem valahogy a felszinen tartani magam. Amikor együtt vagyok a barátommal, minden szépen stabilnak tűnik, viszont csak hétvégente találkozunk. Így amikor "magamra maradok" hétköznap, annyira a kezemben akarom tartani a dolgokat, hogy végül kicsúszik minden.. Semmiben nem vagyok elég biztos.

N26