Természetet van aki utálja?

Nem tartom semmirevalónak, de engem nem igazán köt le. Én nem szeretek kirándulni, ahogy az előző válaszoló írta, én is leégtem,szétcsíptek a szúnyogok és vízhólyagos lett a lábam. Én szeretem a látványt. Szeretek a tóhoz kimenni,(bicklivel) és leülni, kikapcsolódni, naplementét nézni stb. De többre nem vagyok képes.

Nyilván senki sem azt a részét szereti, amikor szétcsípik a szúnyogok.

Vannak szép tájak, de az, hogy kint legyek a természetben nem az én világom! A madár csicsergést is gyűlölöm, millió féle bogár, napsütés... áááh!

Nem tudom, hogy lehet a természetet nem szeretni. Én 9000 nm-en vagyok otthon, (akácos, fenyves, kis tó, kert) de mielőtt vidékre költöztem volna is, amikor csak tehettem, valahol kint töltöttem az időt. Nekem egyetlen csepp vadvíz többet jelent egy egész metropolisznál a benne hemzsegő emberekkel együtt. A természet nem rágódik a múlton, vagy a jövőn,, csak teszi a dolgát rendületlenül. Örök bánatom, hogy okosabbnak hisszük magunkat nála, és folyamatosan ellene dogozunk. Pedig csodálatos konstrukció. Csak nem félni kellene tőle, hanem részt venni az életében. A mai ember iszonyatosan eltávolodott tőle, és ha úgy adódna, éhen halna a terített asztal mellett is, mert fogalma sincs, mi mire való.