Mi a véleményetek erről?

Szerintem mindenkinek meg van a lehetősége, hogy úgy élje az életét ahogy szeretné és hogy olyan döntéseket hozzon ami neki jók.

Van aki utálja a testmozgást. Ha konditermi közegben van kényelmetlenűl érzi magát és magát az edzést sem élvezi.

Emellett lehet imád enni és nem hajlandó lemondani a kedvenc ételeiről.

Ez kb olyan mintha azt kérdeznéd, hogy a szegények mért szegények? Mért nem keresnek többet, amikor sokszor arról hisztiznek, hogy túl kevés a pénzük?

Nyílván óriási megerőltetéssel ők is kitörhettek volna szegénységből. Mindenki azonos esélyekkel indul. Pl.: barátnőm 100% önfentartó egyetem mellett és még haza is küld pénzt. Ezt úgy csinálja hogy folyamatosan dologzik tanul és ezért még kap szociális támogatást és ösztöndíjat az egyetemtől.

Csak ez nehéz ... Nem mindenki akarja felvállalni. Van aki inkább elmegy a haverokkal bedoni egy sört vagy csak netezik kicsit.

Amivel nincs baj, mert mindenki élje úgy az életét ahogyan akarja.

Lehet néha sajnálkozik, de az ő tudatos tettei vitték oda ahol van és amíg nem éri meg neki azt az óriási energia befektetést, ami kitudná hozni abból a helyzetből nem fogja megpróbálni és ez így is jó. Hiszen akkor nem akar igazán lefogyni, csak "szeretne".

Nekem mindegy, mit csinál. Ismerek egy tucat ilyen embert, csak nem a súlyuk miatt hisztiznek, hanem a szar munkahelyük miatt, ahova azért jutottak, mert baxtak tanulni, a hülye családjuk miatt, akikkel ugyanúgy leülnek minden ünnepnapon jópofizni meg mártírkodni, a magánéletük miatt, amit elszartak a felelőtlenkedéssel és a leszaromkodással, mikor egy kicsit is jó volt, vagy azért, hogy hörögnek meg krákognak reggel és egy vagyont kidobnak cigarettára... A többségnek van olyan baja, amin simán változtathatna, csak lusta vagy akaratgyenge és akkor jön a nincs pénzem, nincs időm, szar vagyok... Hát öregem, lehet, hogy szar vagy, de kit érdekel?

Amíg valaki nem rosszindulatú velem azért, mert én megcsináltam azt, amit ő nem és ezért máshogy élek, addig én sem nézem le őt és ha egyszer komolyan rászánja magát a változtatásra, majd segítek neki, ha a barátom, ahogy tudok.

Isteníteni nem fogom és nem én leszek az, aki körbenyalogatja, hogy nem, drága nyuszibogár, ez nem is olyan vészes. Nem vagyok ez a fajta ember. De meg tudom állni, hogy felhozzam a témát és pusholjam. Ha meg ő hozza fel, csak annyit mondok, hogy ha majd eléggé zavar, változtatsz, én pedig segítek.

Kicsit szánom őket és remélem, hogy leesik nekik, hogy ha nem érzik úgy jól magukat a bőrükben, akkor csak magukon múlik, változtatnak-e rajta. Viszont ez a hozzáállás maga idegesít, épp emiatt nem is szoktam ilyen kérdésekbe belebonyolódni sem itt a gyk-n sem máshol.

Amit a kettes leír, az viszont nettó hülyeség. Szerintem kérdezd meg egyszer egy dél-amerikai nyomornegyed lakóit, hogy "mévagytok' szegények, ménem' törtök ki ebből". Csak aztán meg ne lepődj, ha nem részesülsz kedves fogadtatásban.

"Mindenki azonos esélyekkel indul."

Gondolom az akármilyen testi-szellemi rendellenességgel születettekre is vonatkozik mindez, igaz? ...

A kövér emberek beletörődtek a helyzetükbe, én nem igazán láttam még olyan embert, aki nyafogott volna, hogy neki ez mennyire rossz, inkább mint valami bölcs bagoly kimondja: "Nincs mit tenni, ez van, belenyugszom".

Amúgy nem csípem.