Lányok, nektek milyen ha bevágjátok a hisztit?

Én nem hisztizek inkább elmegyek a szobámba sírni vagy az udvaron a faházba.

Nem bantok meg senkit és nem szolok vissza senkinek sem, mert nem akarom hogy barkinek (lelki) fajdalmat okozzak.

Es megértem hogy amikor kiabálnak velem, az is csak azért van mert feszultek. És nekik rosszabb, mert ők a feszültek nem én.

Nem emlékszem hogy valaha hisztiztem volna, de kedvem sem volt soha sem.

Egyébként barátaim sem szoktak hisztizni körülöttem, szerintem nyugodt természetem van es lehet ez ilyen hatassal van rájuk is.

Ha játszunk jatékot es vesztek, akkor szoktam belül mérges lenni, és hát nem tudok mit csinálni játszok tovább xd ki nem léphetek mert akkor végleg vesztek vagy unalmas ha csak nezek másokat. De... veszteni nem szeretek :(

Lányos dolog esetén első nap, vagy kicsivel előtte nem mindig szeretek társaságban lenni, néha nyűgös is vagyok, és néha vezetésnél sajnos túlóvatoskodok, ami ugye nem jó..

Ha igazságtalanság történik, akkor általában nálam két opció van: vagy sírás határára kerülök, majd, mikor egyedül vagyok kisírom magam, vagy pedig egy negatívabb hangú monológba kezdek. Néha picit felhúzom magam és káromkodok (de nem úgy, mint egy kocsis), de olyan dolgot nem mondok, amit megbánnék. Az előadásmódomért viszont sűrűn elnézést kérek, mert alapjáraton nagyon (vagy csak szimplán) nyugodt vagyok és nehéz felhúzni és ilyenkor szégyellem, hogy így beszéltem.

Ha valaki megbánt, nem szólok hozzá és kerülöm a társaságát, vagy ha nem tudom őt kikerülni, egyértelműen a tudtára adom, hogy most 2 lépés távolság mégis kellene közénk. (nem nézek a szemébe, rövidebb válaszokat adok/ szűkszavú vagyok olyankor)

19/L