Mitől lesz valaki (pozitív értelemben) különleges?

Az igazán különleges emberek sosem akarnak azon lenni, és pont mindent elkövetnek, hogy a tömegbe tudjanak olvadni, de mindig kitűnnek, és nem azért mert feltűnősködnek, hanem mert a többiek észre veszik, hogy más mint a megszokott.

Aki feltűnősködik, az sosem különleges, csak a viselkedésével próbálja felhívni a figyelmet, mert egyébként jellegtelen, és észrevehetetlen.

* A pozitív értelemben különleges embereknek jelentős szerepük van abban, hogy egy mások által hosszú ideig észre nem vett vagy figyelmen kívül hagyott értékekre keltsék fel a figyelmet.

Ez viszont nagyon igaz rájuk.

Az értelmesebbje a felfedezéseit szeretné megosztani másokkal, hogy más is részesüljön pl. abból az áldásból amit ő már kapott az új ismeret által.

Csak hogy valakik ezt mindig meg akarják akadályozni, saját érdekből, ezért bunkerakcióba kezdenek, és az illetőt ha szóval nem megy, akkor lejáratással igyekeznek elhallgattatni.

igen, csak a többi ember számára különleges, de attól ő még tudhatja hogy más mint a többiek.

önmaga szerint csak egy normális ember, és másokon múlik hogy észreveszik-e vagy sem.

Azt gondolom, hogy a maga nemében minden ember egyszerre nagyon átlagos és közben különleges, csak sajnos vhogy félrement a fejekben az erről való gondolkodás és most már mindenki egyedi hópehelynek hiszi magát, holott a legtöbb embert eléggé hasonló dolgok motiválják az életben, ugyanakkor mindenki másképp éli meg ezeket a motivációkat és jut el a céljáig.

Nem szerencsés, ha vki felülhelyezi magát más embereken a saját vélelmezett különlegessége miatt, mert ez biztosan csalódást fog okozni.

*Ha pedig nem mindenki számára az, márpedig nem is lehet mindenki számára az, akkor mégsem különleges.

Miért esik neked jól az, hogy mást le tudj rántani, holott az a másik sosem akarta ezt tenni veled. Csak azért mert más? vagy irigység? utálat? féltékenység?

Sose akard a másikat lerántani, mert előbb utóbb mindig azon találod magad, hogy te leszel lent.