Mitől lesz valami félelmetes?

Ez is személyiség függő. Én is szoktam horrorfilmeket nézni, szeretem is őket (már amelyik tényleg jó, mert abból van sajnos a kevesebb).

Nekem az a tudat segít "nem félni", hogy tudom, hogy amit a filmeben látok, az csak film, nem a valóság. Attól függetlenül még tudom élvezni a látottakat.

Hozzá van szokva, akárcsak én.

Úgy értem, hogy én sci-fin, fantasyn és horroron nőttem fel (+ sima akciófilm). A nyálas tini romantikus filmeket zsigerből gyűlölöm, így úgy képzelj el engem, hogy nekem a horror film a normál film kategória. Nem úgy nézem, hogy horror, hanem úgy hogy űrlényes. (Mert az ilyen John Carter féle űrlényesekból ilyen 13-14 évesen kifogytam, így jöttek az Alien féle filmek)

Vizuálisan meg bármit meg lehet szokni, ha eleget nézed.

Pl a Sputnik űrlénye, ha nem ereszti ki a fogait, szerintem kifejezetten aranyos. Viy után a több szem nekem már nem zavar be.

[link]

(Amúgy ha nem szoktatták volna rá az emberevésre, baj se lett volna vele, mert még a gazdatestét se károsítja, és ha nem félsz, meg se támad...)

Ráadásul az embereknek van egy olyan tulajdonságuk, hogy a való életben is van aki fél valamitól, ami más szerint meg cuki. (Pl kígyók) Vagy van aki a vér látványától rosszul van, más meg vígan vágja a nyulat.

A fő kérdésre válaszolva:

Attól lesz valami félelmetes, hogy szokatlan, és nincs benne a belénknevelt "szép" kategóriában.

Pl az Avatarnál nagyon vigyáztak arra, hogy a na'vik elég emberiek legyenek ahhoz, hogy együtt tudjunk velük érezni (mert a cél az volt), de elég idegenek ahhoz, hogy űrlények legyenek. A tesfelépítésük a méretet meg pár kicséset leszámítva emberi. A szemük nagy, s felépítését nézve emberi. (fehér szemfehérje, írisz, pupilla). A színük meg a legkedveltett szín. S nincs rajtuk semmi fenyegető, pl karom.

+ idejönnek még az olyan dolgok is, hogy tudod, hogy valami nem olyan kellene legyen, mint afilmben, de mégse ismersz minden körülményt.

"Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés." - Howard Phillips Lovecraft

Esetemben meg van egy olyan dolog is, hogy tudom, hogy pl egy démon nem is kell embernek kinézzen. Pl az emberi mutációk, fertőzések, kicsit méllyebben érintenek, mint egy randon szörny. Mert utóbbi a fajához viszonyítva normálisan néz ki. Pl egy démonnál nekem nem para faktor ha nincs rendes orra. Pl:

[link]

De egy embernél már igen:

[link]

Vagy pl a Halott madarak jumpsace-je jobban rámhozta a frászt, mint az Extraterrestrial-é.

A horror filmek max történetileg ráznak meg. Pl Agyar (Tusk, 2014)

A félelem evolúciós oka az, hogy életben tart. Pl ha szembekerülsz egy nagy karmú, bazi nagy fogú, 2 m magas állattal, ami még vicsorog is rád, jobban teszed, ha nem kezded el simogatni, mint egy kiscicát... Pláne ha még nem is tudod mi az. Az is lehet, hogy még mérgetis köp.

Pl a kígyók, pókok nagy része is mérgező, így sokan a siklótól is félnek, hogy legyen biztos.

Vagy pl a férgeket azért asszociáljuk valami undorítóval, mert általában rothadó tetemek közelében vannak. Így ha magával az állattal nem is lenne baj, de mégse szeressük, mert csak úgy magában nem nagyon találkozol vele. Ha látod, akkor van valami a közelben, ami döglött, így pl nem tanácsos a környéken inni a vízből.