Miért van az hogy csomó ilyen "művészlélek" görcsösen próbálja túljátszani ezt az "én ilyen elvont művész vagyok" szerepet?

Aki valóban művész lélekkel van megáldva, sosem teszi azt amit te írsz, nem is így éli az életét, hanem pont fonákján, hogy nem érzi magát tehetségesnek, mikor ordít róla a tehetsége. Amit nem a szülei mondanak, hanem olyanok akik profik és hozzáértők.

Pont azok teszik ezt amiről te írsz, akinek nincs tehetségük, mert ezzel akarják felhívni magukra a figyelmet, mert különben a kutya nem venné észre őket.

Nem lesz népszerű, amit mondok, de veled mindezt a kisebbrendűségi komplexusod mondatja. Természetesen ez nem tudatos szinten zajlik, ezért élből tagadni fogod. Azonban pszichológiailag teljesen átlátszó a kérdés mögötti indíttatás.

Arról van szó, hogy megütközést kelt benned az, amit nem értesz. És ezért inkább ráhúzod azt a magyarázatot, amit a kérdésben leírtál.

Az meg külön vicces, hogy a többi válaszoló kompetensnek érzi magát abban, hogy valamiról megmondja, mi a művészet és mi nem.

Szimpla tudatlanság az exhibicionizmust kivonni a művészet tárgyköréből. Az exhibicionizmus a művészet egy leágazása a sok közül. Ti mégis azt állítjátok, hogy a művész az csak introvertált, visszafogott és szerény lehet.

Se nem lesz népszerű, se nem lesz ontopic amit mondok, de:

Nagyon rühellem azokat, akik minden véleménybe, megfigyelésbe kényszeresen valami pszicho blablát próbálnak belevinni. Ez olyan, mintha azt mondaná: "Nem volt máshoz igazán tehetségem, ezért kínomban két diplomát is szereztem pszichológiából, és hogy önérvényesítsek, önigazoljak, minden apró emberi reakcióba legalább valami kezelésre szoruló pszichés bajt próbálok belemagyarázni (ezzel titkon munkát adni magamnak)."

Emberek vagyunk, mindenkinek van véleménye, kinek milyen, és mindenkinek vannak megfigyelései is. Kár túltolni pszicho elemző blablával ezeket.