Jó embernek tartod magad? Miért (vagy miért nem)?

Én azt gondolom, hogy a rossz ember az, aki rossz szándékú, kötöszködő, gyűlölködő, másnak szándákosan ártó és hazug emberek.

Vagyis a saját fogalmam szerint, nem tartom magam rossz embernek, mert én magamat egy segítő szándékú, elfogadó, nyitott gondolkozású, őszinte embernek gondolom.

Igen.

Spirituális vagyok, egyék legnagyobb része az életcélomnak, a mások szolgálata.

Elég rossz ember vagyok,de talán nincs is fekete és fehér. (Vanak jó tulajdonságaim, de most a rosszakat fogom elmondani többnyire . Ismeretlenekkel nagyon jóindulatú és naív vagyok,de ha úgyvélem valaki megbántott kifejezetten rosszszándékú tudok lenni. Arra is rájöttem, hogy segíteni is azért szeretek, mert nekem jó érzés.

Van egy ilyen mondás, hogy "Egy önző világban csak az önzés hozhat sikert." Vagy valami ilyesmi nem biztos, hogy pontosan így van. Fájdalmasan naív vagyok, mindenkiről azt feltételezem, hogy jó ember hozzám képest és nagyon csúnyán kihasználtak már emiatt,úgyhogy egy ideje hiszek ebben a mondásban. Ha valaki a terhemre van azt mostmár kigyomlálom az életemből. Pl. egy "barátnőm"aki először nagyon mézes mázos arcát mutatta aztán a végletekig kiszipolyozta belőlem a "barátságot." Na ő azért ilyen, mert alkoholista és a szülei is azok. Nem tehet róla, de a haragom sokkal nagyobb volt iránta, nagyon negatívan folyásolta be az életemet, már nem tartjuk a kapcsolatot.

Én tapintatos vagyok és emiatt sokszor kegyesen hazudok. Magamról nem,csak nehezen kritizálok nagyon óvatosan fogalmazok és ezt visszafele is

szeretném.Mondhatni nem szeretem az őszínteségnek bizonyos formáját. Inkább beszéljen ki, de ne bántson meg. Tudom ez egy nagyon fura felfogás.