Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Voltatok úgy, hogy lelkileg...

Voltatok úgy, hogy lelkileg teljesen legyőztek a dolgok?

Figyelt kérdés
Most gondolok mindenre.. élet, párkapcsolat, barátok. Komolyan ha szégyen ha nem férfi létemre sírni tudnék és elég nehéz lelkileg. Volt nektek is ilyen? Ha igen mi lett végül? Én beletudnék roskadni és már legszívesebben feladnék mindent.. ez valahol gyengeség? Vagy nem?
okt. 11. 03:21
 1/7 anonim ***** válasza:
100%

Előfordul,

szerintem mindenkivel.

Sőt van hogy más számára egész jelentéktelennek tűnő dolog miatt.

okt. 11. 06:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
100%

Nem gondolnám gyengeségnek.Szerintem ez is olyan kicsit, mint az immunrendszer. A legerősebb, legjobb fizikumú test is megbetegedhet.

Ugyanilyen a lelkivilágod is. Időnként olyan a dolgok együttállása, hogy földre visz.

okt. 11. 06:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim válasza:
12%
Én már 8 éve ilyen vagyok. Nem jó dolog.. 27 évesen anyáméknál lakok nincs élet célom, gép előtt ülök egész nap, utálom a társaságot, nincsenek barátaim se barátnőm.. Magyarán totál elszigetelődtem. Tapasztalatból mondom ha nincs erőd változtatni akkor utána már egyre nehezebb lesz. Én eljutottam arra a szintre hogy már nem tud érdekelni az égvilágon semmi és teszek nagyiívben mindenre.
okt. 11. 06:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 Deák Dominik 2020 ***** válasza:
20%

Persze, így élek vagy 30 éve :D

Ideiglenesen nem gyengeség, hosszabb távon már az.

okt. 11. 07:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:

24 voltam, amikor meghalt a tesóm, 5 hónap múlva meghalt az édesanyám is, a másik tesóm összeomlott, én intéztem mindent, munkába álltam az egyetem mellett, évekig nem volt szabad hétvégém, szabad napom, mindenhol teljesíteni kellett, magányos voltam, a nevelő apám elengedte a gyeplőt, minden nsp leitta magát, úgy éreztem, hogy még tudnék őrülni. Ha bemennék a kórházba, biztos nem vitatnák a dolgot.

Mindig csak annyi volt előttem, hogy mit csinálok ma estig és minden éjjel imádkoztam, hogy hallják meg álmomban. Reggel mindig csalódottan keltem, hogy még élek. Ez egy 4 éves ciklus volt. Valahogy véget ért, de nem igazán miattam. Nem tudtam mit tenni, nem tudtam kezelni, csak múlt az idő és valahogy vége lett. Bár azóta meglett a diplomám, lett munkám, férjem, kiskutyám...még most sem vagyok túl jól. Talán örökre megváltoztam.

okt. 11. 08:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:

"Ha a poklon kell átkelned, csak menj tovább!"

Winston Churchill


A szenvedés, szomorúság, sírás is az emberi lét része. Nem csak kacagni, meg tortát enni születtünk a Földre. Férfiként én is sírok, csak utána megmosom az arcomat és megyek tovább. Ilyen ez, de még szerencse, hogy nem élünk örökké.

okt. 11. 09:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
100%
Volt/van, évek óta tart. Igazából ilyen vegetálás szerű állapot.
okt. 11. 10:22
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!