Normális vagyok, ha az állatok szenvedése megráz, de az emberi szenvedés nem?

Szerinten csak kiábrándult az emberekből, sokat csalódtál bennük, átvertek?

Én emiatt kezdek egyre érzéketlenebb lenni irántuk.

Amúgy ironikus hogy így érzel mégis emberektől vársz igazolást.

Hat az hogyha egy gyereket vernek otthon es ez teged kicsit sem rendit meg nagyon nem normalis

Az meg hogy megversz egy masik embert haaat...

Nem mondanalak teljesen normalisnak

Mar csak azert sem mert lattal egy balesetet szenvedett embert es meg csak kicsit sem razott meg

Hogy mi a normális és az abnormális, az mindig az emberek által kreált szabályok alapján kerül megítélésre.

Én is ilyen vagyok mint te, de soha nem érdekelt, hogy erről mások mit gondolnak és minek tartják.

Teljesen normális.

Én az évek alatt megutáltam az embereket. Valóban amúgy kicsit irónikus, hogy mégis itt emberekkel vitatjuk ezt meg.

Sajnos túl sok rossz ember él már körülöttünk. Nem azt mondom, hogy nem segítenék valakin, ha bajban van. Ez ilyen ösztönös dolog, úgy is segítesz mert benned van, oda fogsz menni. Legalábbis én oda megyek.

Ettől függetlenül utálom őket. Tényleg, tudom csúnyán hangzik, de nem kedvelem már az embereket a mocskos gonoszságuk miatt. Nem tudok velük kedves lenni, se mosolygós. Nem bánnám, ha emberektől messze kéne éljek. Sokkal többre tartom az állatokat. A kutyáimmal ellenék életem végéig, meg maximum a legközelebbi barátaimmal és rokonaimmal. De nagyon kiválogatnám. Szóval nem meglepő, amit érzel. Egyáltalán nem. Nem vagy rossz ember emiatt, én se tartom magam annak.