Hogy tudom leküzdeni a félelmet a vérvételtől?

Én is parázom a vérvételtől, - tehát saját tapasztalatból írok. Szerintem akik félnek a szúrka-piszkától, azoknak az egyik legnagyobb problémájuk maga a környezet, - ahol ez a "pancsolás" folyik. Először is - AZ ESETEK IGEN TÚLNYOMÓ HÁNYADÁBAN - teljesen feleslegesen hosszú ideig várakoztatják az embereket a vérvételre. Aki utálja, hogy szurkálják, azt sokkolja, hogy sokáig kell várnia, - túl lenne minél hamarabb az egész szertartáson, de a váróban toporgó tömeg látványa ezt a kellemetlen érzést csak tovább erősíti. Aztán amikor bejutsz, mit látsz? Zöld pendelyes, kísérteties, - semmiképen sem hétköznapinak nevezhető kinézetű - embereket, akiket meglátva azon kezdesz el agyalni, hogy "Jézusom! Vajon hogyan ébredt fel, akit kifogok? Szét fogja gányolni a vénámat vagy egyáltalán megtalálja-e?", - mindez egy kicsempézett, műtőre emlékeztető környezetben, ahová sok embernek nem retúr jegye szokott lenni... És ha ez nem lenne elég, ott állnak körülötted mindenhol, amerre csak nézel, "kannákban" a testnedvek, az ürülék... Sok esetben le tudnám hányni azt, ami csak a látókörömbe kerül... És elhiszem, hogy adott esetben én vagyok azon a napon már a 39117., de a gépies, monoton, barátságtalan kommunikáció csak ront a helyzeten. Az már csak az utórengése az egésznek, hogy éveken keresztül teljesen feleslegesen járattak erre a tortúrára, mert - katonaként - parancsot hajtottam végre: ekkora legyen meg, itt a beutaló, - pá, - de a lőtéri kutya helyettesét nem érdekelték a leleteim, (leadtam és "jó fiú" voltam, - parancs végrehajtva)! A legjobban akkor jöttem ki a vérvételekből - eddig, - amikor annyi időm volt csak, hogy felfogjam, azonnal hívnak és mire felocsúdtam volna, már ott szorongattam a tampont a karomon! A mai napig sokkol ez a procedúra, - nem szeretem, ha szurkálnak még akkor sem, ha az itthoni, sötét középkorban tapogatózó orvosoknak teljesen természetes, hogy teljesen felesleges fizikai fájdalmat okozva kotorászunk másokban. Amíg ki lehet mutatni egy léggömb felfújásával gyomorfekélyt és nem kell csöveket letuszkolni másokba, amíg nem kell szükségtelenül megmongyolgatni egy férfi heréjét vagy széttrancsírozni egy nő melleit egy kellően felműszerezett rendelőben, ahol egy empatikus, dolgát értő Orvos kezeli ezeket, addig nem tudom elfogadni azt, hogy nekem ezeken feltétlenül át kell esnem! Pedig ez a helyzet fogadja azokat, akik nem tudják megfizetni az emberséges bánásmódot, - arról nem is beszélve, hogy vagy megéled a vizsgálatot, vagy nem, mert olyan hosszú sor végére ültetnek le a közellátásban.

Mitől félsz konkrétabban?

Úgy, hogy ne nézz oda, gondolj egész másra, amikor a székben ülsz.Nézz ki az ablakon, hogy milyen szépek a fák stb.