Ki milyen tinédzser volt?

Jujj de idegesítő lehettél.. te voltál az akit titokban mindenki (még a barátai is) ler!b@ncozt@k a hátad mögött. És meg is érdemelted.

De hogy a kérdésre válaszoljak, én is az ellentéted voltam. Alig vártam hogy vége legyen a középsulinak, hogy felnőljek, pedig 4-es / 5-ös tanuló voltam.

4 barátnőm is volt az osztályból, de én nem voltam annyira barátkozós tipus,

a 4 év alatt összesen max 3-szor mentem el velük vásárolni vagy cukrászdába. Alig vártam hogy leteljen az idő és mehessek haza. Otthon aztán egész délután számítógépeztem, kutyát sétáltattam.

Soha nem jártam buliba, volt egy olyan barátnőm aki óvoda óta bártnőm volt, vele is nagyon ritkán találkoztam (pedig egy kicsi faluban laktam). Szóval kb 0 volt a szociális életem, de én nem is akartam hogy legyen. Ez mostanra sem változott, konkrétan "rendes" barátaim nincsenek, csak a munkahelyi kollégákkal vagyok jóban.

Fiúkkal flörtölni nem mertem, első párom 17 évesen lett,fél évig voltunk együtt. A szakítás után találtam rá a gyakorira, itt akkortájt nagyon sok pasival beszélgettem.

Kb ennyi.

24/N

"Egy őrült kiscsaj voltam, akit mindenki imádott"

Azt te csak hiszed, tudom, milyen voltál a leírásod alapján, láttam ilyet eleget. Jó csaj voltál, a srácok persze, hogy kedvesek voltak veled, nem akarták eljátszani az esetleges esélyeiket, de ennyi, csak ezért. Ha nem néztél volna ki jól és ugyanúgy viselkedsz hát azt hiszem nagyon hamar rájöttél volna, hogy hol a helyed, hogy finoman fogalmazzak. A csajok utáltak, de vezéregyéniség voltál akivel már csak azért is jóban voltak (meg bevonzottad a srácokat), de a hátad mögött lerib&ncoztak. Bocs az illúziórombolásért.

Na de a kérdésre: magának való voltam egy-két baráttal, 12 egy tucat és nem is változtam. Egyáltalán nem kívánom vissza.

Korán kezdtem el dohányozni és alkoholt fogyasztani.Sokat jártam el bulizni és most is, csak kevesebbet. Verekedős természetű voltam,de alapjáraton segítő és barátságos,akik jóindulattal viszonyultak hozzám. Agerssziómat legtöbbször nácikon éltem ki,meg olyan fiúkon akikről tudtam,hogy megcsalják vagy meg akarják csalni a barátnőjüket.

Nagyon befolyásolt az önértékelésem. Volt,hogy egy buliba azért nem mentem el,mert minden ruhában kövérnek éreztem magam. Tini koromban 3 évig anorexiás voltam. Ha tetszett egy fiú akkor fogytam a legtöbbet.Ez természetesen a későbbiekben fizikailag is hatással lett rám,máig nem tudok megbékélni magammal.

20/L

Hasonló voltam, mint #1.

Egészségügyi okokból én sem ihatok, ez mindmáig rányomja a bélyegét az ismerkedésre, haverkodásra. De ha valaki így nem fogad el, hát így járt.

Iskola után általában hazamentem, vagy vettem valami romos sz.gépet/műszert, később jártam dolgozni is.

Annyira nem éltem nagy társasági életet, és ez ma sincs másképp. Természetesen hiányzik sokszor egy pár/barát, de ezt az érzést most főleg a korona hatásai erősítették fel.

20F

#7

Ja igen, nem tudom mennyire gyakori, nekem eddig nem volt párom. Középsuliban nem kellettem senkinek, most meg fiús szakon tanulok.

Sosem tartoztam a népszerű emberek közé. Olyan tipikus outsider voltam

Eléggé különc magának való lány voltam sajátos stílussal (mind gondolkodásra mind pedig öltözködésre és beszédre is értve)

Kicsit így utólag vissza gondolva olyasmi lehettem mint a Harry Potterben Luna.

Próbáltam kedves lenni a többiekkel de sokszor megaláztak meg lelkileg bántottak és ez csak az utolsó 2 évre lett jobb.

Gimiben nem is volt kapcsolatom

Néha eljárkáltam házi bulikba de csak azért, hogy vigyázzak az osztálytársaimra (nem is ittam az érettségi bankettig sohasem alkoholt) abban remenykedtem, hogy a házibulik által majd sikerül beilleszkednem de a saját természetemet úgysem tudtam meghazudtolni. Annyira jutottam hogy ezeken az estéken volt néhány lelkizős mélyebb beszélgetésem pár emberrel így többet megtudtam az osztálytáraim egy részéről.

Most az egyetemen ugyan úgy fura vagyok (művészeti szakra mentem továbbtanulni)

Már nem szeretnék beilleszkedni az osztályközösségbe (itt mesterenkénti osztályok vannak amibe bele tartoznak első és ötöd évesek is)

Van pár ember akivel megtaláltam a közös hangot de nem engedek a világomba be olyan embereket akik nem képesek a külsősegeken túl látni (eléggé gothic/darker külsőm van és nyilván emiatt sokan sztereotípak velem szemben) ma már sokkal kevesebb embernek akarok megfelelni mint gimisként.