Összességében, hogy értékelnétek ezt az évet, vagy ami erre az időszakra jellemző?

Szörnyen stresszes volt ez az év. Mentünk volna ösztöndíjjal külföldre, de a járvány miatt elmaradt és folyamatosan tolódik.

Az esküvőn 4 fővel volt megtartva, március végén lett volna, 150 fővel. A nászút elmaradt.

Hazaküldtek minket home office-ba, amit egyfelől szeretek, másfelől idegileg kikészít, nincs semmi impulzus.

Az egyik rokonom kórházba és lélegeztető gépre került még az első hullámban, ráadásul nem volt alapbetegsége.

Diagnosztizáltak nálam egy autoimmun betegséget március elején, úgyhogy csak veszélyeztetettekből áll jóformán a családom. (Szülők, tesók, nagyszülők, nagybácsik)

A nagymamám - nem coviddal - kórházba került, majd kikerült. Végig stresszeltük az egészet. Közben nagypapám is beteg lett, reméljük, hogy nem kell kórházba vinni, otthon ápoljuk.

Lakást akarunk venni Bp. agglomerációban, de 10 millióval nőttek az árak április óta. Anyumék Budapesten örököltek ingatlant, elkezdtük felújítani fürdő + konyha, mert egy idős hölgy lakott benne, de kb. három éve lakatlan.

Két rokonom is az egészségügyben dolgozik, úgyhogy szurkolunk, hogy ne irányítsák át őket valahova.

Közben diplomát írok, a férjem is és dolgozunk mellette, szórakozni augusztus vége/szeptember eleje óta nem voltunk.

De pozitívum, hogy mindenkinek megvan az állása, nem vagyunk betegek (nagypapám kivételével), haladunk az egyetemmel, szóval minden rendben, csak sok volt a stressz.

A koronatol eltekintve kifejezetten jo. Az allamvizsga utan bekerultem egy nagyon jo helyre dolgozni, tamogatnak abban, hogy okj-ra jarjak. A parommal nemreg volt az elso evfordulonk es bar kulfoldre nem lehetett menni, nyaron nagyon sok fele kirandultunk. Volt olyan hely, ahol meg egyikunk sem jart, de nagyon regota ki szerette volna probalni.

Ha a tavalyi evet folytatom iden is a szallodaiparban, akkor egy agyonstresszelt, valoszinuleg munkanelkuli depis no lennek...

Nekem nem olyan rossz.

Mióta dolgozó ember vagyok, azóta a második legjobbnak ítélem.

1.)

Végre nem betanított irodai munkám volt.

Voltaképp nem az a tényleges feladatom, mint amit felvételkor ígértek és szakmailag semmit se fejlődtem. Sőt, egy totál junior, totál pályakezdő esélyeivel indultam most, amikor megpróbáltam váltani, pedig igazából már lenne 1 év szakmai tapasztalatom. Hát nincs, mert lényegében átvertek.

De azért azt a részét, hogy végre nem betanított irodai munka, pozitívumként fogom fel. És valamennyi fejlesztői munkám is volt azért, amit sikeresen megcsináltam, a felhasználók örültek.

2021-ben pedig kezdek máshol. :P

2.)

Hosszú évek óta végre nem fogyott, hanem gyarapodott a pénzem. Pedig háztartási gépeket is kellett cserélni. Még így is gyarapodott egy-két százezerrel az eddigi fogyással szemben.

3.)

A home office-t és a távoktatást imádom. Elmondhatatlanul nagy időnyereség. Nem is csak az utazás és a reggeli készülődés miatt, hanem egy-egy szünet vagy ne adj' Isten lyukas óra idejét is normálisabban tudom felhasználni.

Végre nem kell tömeg(nyomor)közlekednem, számomra túlontúl túl sokat emberek között lennem, nem a zajos, nyüzsgő, pörgő irodában kell koncentrálnom.

A távoktatás maradna diplomázásig (de nem fog :( ) és azt se bánnám, ha a jövőben csak olyan munkahelyeim lennének, ahova elegendő heti 1 nap bejárni. Na jó, ha irtó jó a társaság, még heti 2 nap is belefér. Több nem :D Na majd pár év múlva csak válogathatok és találok majd ilyet.

4.)

Ráadásul, körülbelül a gyógytorna és gyógyúszás időszaka óta először a legtöbb héten tartom a heti 3 óra testmozgást. Fittnesslabda, stepper, futás, bringa, súlyzók, hasprés, plank, néha egy-egy túra stb.

Ha be kellene járni irodába, egyetemre, erre esélyem se lenne.

5.)

Ez a pont nagyon rosszmájúnak fog hangzani, elnézést kérek érte.

Mind a pénzügyi helyzetem (lásd 2-es pont, eddig csak fogyott), mind a szingliségem ténye, mind az állandó munka melletti tanulás, mind a magamnak valóságom, mind az, hogy a sok tanulás, munka miatt állandóan mosott rongy vagyok, abba az irányba sodort, hogy a táborokat leszámítva életemben nem voltam 1 hetet nyaralni, sőt, 2019-ben vagy 2017-ben pl csak 1 éjszakát töltöttem otthontól távol, azt is egy barát családnál, Bécsnél nem voltam messzebb stb.

Viszont az a vicc, hogy egy egy hetes szabadság, amit otthon töltök, egy-egy barátnős délutánnal, egy-egy bringatúrával, kreatív hobbizással mindennél jobban feltölt, így annyira nem is hiányoznak vagy vonzanak az utazások.

A 2020-as nyaram magamhoz képest aktív volt, míg a többi embernek a vírus miatt az övékéhez képest sokkal passzívabb. Így ősszel, a "milyen volt a nyár" beszélgetéseken végre nem voltam annyira kirívóan fura, más, kicsit elvegyült a nyaram az átlagéban.

Elnézést a rosszmájú 4-es pontért.

28N