Van, aki késő huszonévesen/harmincévesen pótolta be a kamaszkori élményeit? Hogy sült el, nem bántátok meg?

Mi számít kamaszkori élménynek? Az egyedüli, amire gondolni tudok, az az első párkapcsolat, ami nekem 20 évesen jött össze, szóval ilyen szinten "pótoltam".

23/L

Ezek miért lennének kamaszkori élmények? Ovis koromtól kezdve csinálom őket és ezzel párhuzamosan a hetven feletti nagyszüleim is utazgatnak, de hetente biztos találkoznak néhány baráttal.

Személyiségtől és lehetőségektől függ, hogy mennyit és hova utazik, milyen baráti körökkel hogy tölt el minőségi időt, milyen hobbijai vannak, stb, de ezek egész életen át tartó lehetőségek.

23/L

Hogyne, akkor volt rá pénzem. Nem bántam meg, úgy érzem, most megdolgoztam érte és sokkal jobb úgy élvezni valamit, hogy közben nincs benned a félelem, hogy hogy oldd meg az életed.

Ahogy a 4-es is írja, nekem úgy a húszas éveim feléig a túlélésről szólt az élet. Emlékszem, majdnem elbőgtem magam örömömben, mikor az első komoly munkahelyemen kijöttem a bértárgyalásról. Nem akartam elhinni, hogy én valaha ennyit keressek. Nem sokkal utána megszereztem az utolsó diplomám és kezdetét vette a laza 8 órás kényelmes élet kolis nyűglődés, éjszakába nyúló tanulás, olcsó kaják, olcsó élet helyett... Sokan úgy tekintenek a 25+ vagy 30+ életükre, mintha temetni kellene a legszebb éveiket. Egy ideig én is szorongtam emiatt, mert úgy voltam vele, ha azok a 20-25 közötti éveim a legszebbek, akkor nekem nagyon szar életem lesz. De szerencsére nálam a virágkor később jött. A saját házban tartott házibulikkal, azzal, hogy van pénzünk magánorvosi ellátásra, utazásokra, helyekre eljárni, az otthonunkat tuningolni, hazaadni pénzt a szülőknek... Nem keresünk kiemelkedően, de ahhoz eleget, hogy egy két fős családként nagyobb lábon éljünk, mint bármikor korábban. A múltunkat elnézve ez egyenesen luxus.

Tizenévesen se voltam azért szociálisan nulla, de az igazi nagy közösségi élmények 20 éves koromtól kezdtek érni. Nem mondom, hogy nem sajnáltam/sajnálom kicsit, amiért a gimiben nem élhettem ilyen szempontból teljes életet, de örülök neki, hogy még így is viszonylag fiatalon kijutott nekem a jóból :) Jobb későn, mint soha.

Ma sem vetem meg az éjszakai életet, akár egy sörözés, akár egy koncertezés formájában, de az eltelt évek alatt buliztam már annyit, hogy így 27 évesen úgy érzem, hogy egy kicsit visszvehetek a tempóból.