Manapság miért ekkora sértés egy nőre nézve az, ha "eltarják", ha otthon van a családdal?

Ami természetesen nem arról szól, hogy el lenne tartva, hiszen elvégzi azt a munkát, ami mindig is, mióta ember az ember, a nő feladata volt. Kiveszi a maga részét ugyanúgy a közös életből, mint egy férfi, csak ő a háztartásban, nem a frontvonalban, nem a pénzkeresésben. A leosztás mindig is az volt, hogy a férfi "harcol", "vadászik", teszi kockára az életét azért, hogy este táplálék legyen az asztalon. Eközben a nő az otthon biztonságos melegében őrzi a tüzet és vigyáz a gyerekekre. Egyik munka sem kisebb a másiknál.

Persze, ez ma már sajnos sokszor nem kivitelezhető, mert szükség van két keresetre. Értem, hogy ez az évmilliók óta hagyományos rendszer megborult. De miért egyenesen sértés az, ha én férfiként arra törekszem, hogy a párom otthon tudjon lenni munkahely nélkül és a gyerekkel, a családdal foglalkozzon teljes idejében? Miért kell megsértődni ezen és azt levezetni, hogy én "csak" erre tartnám őt? Mármint "csak" arra, hogy büszke anya legyen, aki tisztességesen, lelkileg is egészségesen felneveli a gyerekünket? Ha senki nincs otthon a gyerekkel, csak bölcsi van meg dadus, vagy még ezek sem, akkor az a gyerek nem nevelést kap, csak nevelődik. Persze a enveléshez érzelmeket, becsületes, tisztességes életre ösztönző értékrendet is át kellene tudni adni, és erre a legtöbb nő és férfi manapság már sajnos nem képes.