A kérdésem pszichológiai jellegű, közeli ismerőssel történt eset alapján?

Adott egy középkorú házaspár, 2 20 év feletti gyermekkel, akik már önállóak. A pár kapcsolata már réges régen megromlott, csak a gyerekek miatt maradtak együtt, azok kirepülése után pedig megszokásból. Kb napi szinten vannak veszekedések, de amúgy tűrhetően megélnek egymás mellett. A minap azonban történt egy veszélyes eset. A férfi épp zuhanyozni indult volna, ám a nő éppen ott takarított. Jelezte, hogy amint kész van, lehet használni. A férfi azonban türelmetlen volt, először csak elkezdte lökdösni a nőt, majd egyszer csak kihúzta alóla a lábait, a nő pedig beütötte a fejét a kád szélébe. Ezután kétségbeesett hívta fel a kedvenc fiát, hogy a férje meg akarja őt ölni és nem mer többé egyedül maradni a lakásban. Később a nő bátyja zárat szerelt a nő szobájának ajtajára és beszélt a férfivel, hogy ez mennyire nem volt helyes. A férfi valami halvány bocsánatkérést rebegett a nőnek. A nő viszont továbbra is retteg (érthető okokból), és arra kéri a gyerekeit, hogy többé ne puszilják, ne öleljék, sőt még csak ne is köszönjenek az apjuknak, mert amit tett, nem lehet mellette szó nélkül elmenni, nem lehet úgy tenni mintha mi sem történt volna. A fiai viszont azt állítják, hogy ezzel csak rontanak a helyzeten, ha még ennyi szeretetet sem kap, az még frusztráltabbá teszi. Ugyanakkor abban mindenki egyetért hogy valamit kezdeni kell a helyzettel. Válni senki sem akar, sem pszichológushoz menni, a családtagok hogy segíthetnek? A két gyermek most hogyan viselkedjen az apjával? Vagy mit mondjanak neki, hogy magába szálljon, ne vegye támadásnak, ne tegye még frusztráltabbá, mégis pozitív hatása legyen?